Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
TANULMÁNYOK - Dr. Tomaj Ferenc: Győr népessége Mária Terézia korában
közül pedig az Orsolya apácáké működött a város területén. Annak oka, hogy az összeírások csak katolikus papokat tüntetnek fel és sem evangélikus, sem református, sem pedig más hitfelekezet papjait az összeírásokban nem találjuk az, hogy amikor Győr végvárjellege megszűnt, a protestánsok nyilvános istentiszteleteit beszüntették. A nyilvános vallásgyakorlat szünetelése idején a protestánsok a szomszédos gyülekezetekbe, így például az evangélikusok Tétre és Felpécre jártak istentiszteletre. A tehetősebbek saját fogataikon, a szegényebbek számára pedig maga a gyülekezet indított kocsit minden vasárnap. 19 ) A tanítóság száma 1777-ben elenyészően csekély, mindössze négy volt. Ezek mind katolikusok. Jelentős emelkedést mutatnak azonban már az 1782. évi összeírás szerint, amikor is számuk négyről huszonháromra emelkedett. E tekintetben a városok közül csak Pest, Pozsony és Besztercebánya emelkedik ki, ahol a tanszemélyzet száma mind a két összeírás alkalmával jelentősebb volt. A hivatalnokok száma 1777-ben 132, öt évvel később pedig 152 volt. Számuk, ha a lakosság többi számához vizsonyítva nem is nagy, az akkori közigazgatást tekintve azonban jelentős. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy legnagyobb részük az önkormányzatok szerveiként szerepeltek. Ez viszont a város akkori politikai jelentőségét igazolja. Az összeírások szerint a hivatalnokok között nemkatolikust nem találunk. Ugyancsak nem mutatnak ki az Összeírások a hivatalnokok között nőt sem. A 18. század második felében a városok népességének legjelentékenyebb részét az iparosság képezte. Ennek ellenére azonban a mai értelemben vett iparról ebben az időben még nem lehetett beszélni. 20 ) Tulajdonképen a 18. században csak kézművesség létezett, meff a nagyipar és a gyáripar csak jóval később, a 19. században kezd kifejlődni. Ezt igazolják azok az adatok is, amelyek az akkori szabad királyi városok iparostársadalmára vonatkoznak. 1777-ben a harmincnyolc szabad királyi városban az iparosok száma összesen 30.891 volt. Ebből 14.051 mester, 12.232 céhbeli legény és 4.608 inas volt. Vagyis a mesterek az iparosságnak 45.5%-át, a céhbeli legények 39.6%-át, míg az inasok az összes iparosságnak mindössze 14.9%-át képezték. 21 ) A céhbeli legények és az inasok száma tehát együttesen alig több a mesterek számánál, úgyhogy tíz mesterre átlagosan csak tizenkét segéderő jutott. A legtöbb mester maga segéd nélkül dolgozott, míg a többinek legfeljebb 1—2 legénye vagy inasa volt. A több segéddel és inassal dolgozó ipari vállalatok száma ebben lfl ) Szabó József: A gyóri evangélikus templom másfélszázados jubileuma. 1785—1935. 20 ) Dr. Thirring Gusztáv: Városaink népesedési viszonyai 1777-ben. 20. o. 21 ) i. m.
