Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
TANULMÁNYOK - Dr. Tomaj Ferenc: Győr népessége Mária Terézia korában
Végül a családi állapotot illetően a Mária Terézia korabeli összeírásokban erre vonatkozó kérdés nem szerepel. Nem tudjuk megmondani tehát, pedig rendkívül érdekes lenne, hogy a 18. század második felében mennyi volt a házasok, a nőtlenek vagy hajadonok, az özvegyek és elváltak száma. Az összeírások azonban feltüntetik a fennálló házaspárok számát. E szerint Győrött 1777-ben a házaspárok száma 2.088 volt. A lakosság felekezeti viszonyai. Az 1777. évi összeírás volt az első, amely a népességre vonatkozóan felekezeti szempontból is szolgáltat adatokat. Ezek az adatok azonban még csak kétrészre osztják a lakosságot és pedig katolikusokra és nemkatolikusokra, illetőleg másvallásúakra. Tehát nem tüntetik fel, hogy mennyi volt a városokban az evangélikusok, a reformátusok, a görögkeletiek, az izraeliták stb. száma, csak a katolikusokra vonatkozóan adnak számszerű adatokat. Győrött az 1777. évi összeírás kimutatásai szerint a katolikusok száma 5852 volt, a nemkatolikusoké pedig 5722. A katolikusok tehát az összlakosságnak 50.5%-át, míg a nemkatolikusok 49.5%-át alkották. Arra vonatkozóan, hogy a nemkatolikusok hogyan oszlottak meg a különböző vallásfelekezetek között, csak 1783-ból találunk adatokat Fehér Ipolynak „Győrvármegye és város leírása" című munkájában. Ez a mű is azonban csak a protestánsok számát mondja meg, a többi vallásra nem terjeszkedik ki. E szerint az evangélikusok száma 1783-ban 2354, míg a reformátusoké 577 volt. A protestánsokon kívül Mária Terézia korában még elég nagy számmal laktak Győrött a görögkeletiek, akik a XVIII. században, a város üzleti életében igen nagy szerepet játszottak. Izraelitát ebben az időben a város területén nem mutattak ki, annak ellenére, hogy a vármegyében és az akkor még Győrhöz nem tartozó Szigetiben is számuk már akkor is elég jelentős volt. A város polgársága ugyanis alig hogy megváltotta a káptalan földesúri jogait és szabadkezet nyert ügyeinek intézésében, az 1747. évi december hó 11-én tartott a városi tanács és a választó község vegyes közgyűlésében a zsidóknak a város határábóli kiűzetését határozta el, amelynek határnapjául 1748 április 24-ét tűzte ki. 1748-ban a zsidók e határozat ellen folyamodással éltek, de „a zsidók folyamodására felsőbb helyről érkezett rendelvényben ezen erőszakos kiűzetés rosszaltatik ugyan, azonban a zsidóknak a város határábóli kiűzetése jóváhagyatik." 16 ) Ha most már azt vizsgáljuk, hogy a katolikusok, illetőleg a nemkatolikusok 1777-ben hogyan oszlottak meg a különböző foglalkozási ágakban, a városról érdekes képet kapunk. Nagy számmal találunk ugyanis olyan foglalkozási csoportokat, ahol az összeírá s csak katolikusokat mutat ki, ahol tehát abban az ') Kemény József: Vázlatok a győri zsidóság történetéből. 16. o.
