Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

az új gyáraiapítások. A vagóngyár híd-, gazdasági-, vasútépítő-, gépkocsi-osztály nyitásával, a Koestlin-gyár üzemágainak gyarapításával és a szeszgyár termelési ágainak bővítésével jelentékenyen hozzájárult a város lakosságának és lakóházainak növeléséhez. Az új gyárak sorát az állam nyitotta meg. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter a selyemgubóraktárral kapcsolatban megépíttette Újváros végén, a bécsi vasúti pályatest mellett a selyemfonót, melyet azután egy francia selyemgyáros cég (Dumas et Martin) bérbevett (1900.). Csaknem vele egy időben kezdte meg gyárépítkezését a pamut- és gyapjúszövő r.-t. (Leon) a Fehérvári-út mellett, melyet néhány év múlva az Egyesült győri és wernstadti Textilipar Rt. vett át és bővített ki. (Ma is működik Győri Textilművek Rt. néven.) 1902-ben kezdte meg üzemét a Czuczor Gergely-utcában Brenner Elek füstcsőgyára, mely később Gyárvárosba helyezve meg is nagyobbodott. 1903ban indult Steiner és Schulzbeck cirokseprőgyára. Az akkori Nádorvárosnak csaknem a szélén létesült 1904-ben a Benes Tesrvérek vegyészeti gyára, mely elég naggyá erősödött üzemében cipőkenőcsöt (Kakas-paszta) és egyéb vegyi termékeket készített 1933-ig. Az iparosodást is előmozdította, bár nem közvetlenül ilyen céllal indult el 1904-ben a Városi Villanytelep. A 250 lóerős géppel kezdődő áramszolgáltatás lassankint 2000 lóerőre fokozta a telep gépeinek erejét, de a hajóállomás közelében dolgozó városi üzem elnémult 1927-ben és átadta szerepét a nagyobberejű Győri Ipartelepek Rt.-nak. Az 1905. év három gyárat sorakoztatott a régiek mellé: a hamuzsír gyárat (a szeszgyárral kapcsolatban), a Grab M. fiai cég viaszosvászongyárát és hatalmas telepét a Fehérvári-út mellett, valamint Richards Richárd finomposztógyárát a Back-malommal összefüggő helyiségekben. A következő 10 év látszólag kevés újat termelt, de méretekben felülmúlta az eddigieket. A Zeiss Károly Rt. optikai üzem (1909.), a Linum-Taussig S. és Fiai Lenfonó és Szövőipari Rt. üzeme (1910.), nagy, 450—500 alkalmazottal), Keffel Ede viaszosvászonárú gyára (1912.), az újvárosi csipkegyár (1912., Gardémia, Fritsch) után 1913-ban kibontakozott Győr legnagyobb gyára és az osztrák-magyar monarchia legmodernebb hadiüzeme az 5000 embert foglalkoztató győri ágyúgyár, mely rövid élete ellenére is (1913—1919) maradandó hatással volt a város kialakulására: lakótelepe Győrt VI. kerülettel gyarapította a Budai- és Fehérvári-utak között és 2 km. hosszú, hajózható iparcsatornája kedvező indítást adott a további iparosításnak ezen a vidéken. Már a világháború közepén (1916.) kezdte meg termelő munkáját a Cardo bútorgyár. A háború után indul meg (1919.) László Zoltán fémárúgyára (Árpád-út), melynek lakatárúi Elzett néven kerültek forgalomba 1936-ban történt elköltözéséig, továbbá a Ganz György-féle mechanikai szövőüzem (1919.), a Magyar Fémdobozmüvek Rt. (1920.) üzeme, a Menczel Pál-féle fehérneműüzem (1920.), a tfo/zer-féle cirokseprőgyár (1920.), végre a sort