Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

a szomszédság és együttélés gyakori érintkezésre, kettős birtokosságra, gazdasági és rokoni összeköttetésekre, lakáscserére adott alkalmat a lakosságnak, a külön közigazgatás lassította a fejlődő város ráhatásának ütemét. Az 1904. évi XXXVII. t.-c. alapján az egyesülést 1905. január 1-én foganatosították és a két község, melyet egymástól a Duna választott el, a város V. kerülete lett. A város belső területe 500 holddal nagyobbodott és a kb. 800 épületében lakó 10.000 lélek csatlakozása kerekszámban 40.000-re növelte Győr lakóinak számát. A két község közül Győrsziget volt népesebb, városiasabb és a gyáripar tekintetében jelentékenyebb, bár a kertgazdálkodást sem nélkülözte. A sok elemi csapástól is megviselt községet a 18. század alakította ki és 1791-ben 30 zsidó család letelepítésével bizonyos fokig ghettóvá tette. Iparosok, kereskedők éltek a községben, melynek jellegét inkább németnek mondhatjuk. A csatlakozás idején már 5 ipartelep [Kohn-olajgyár 1851-től; Nagy Mihály tésztagyára (1870.) melyből 1900-ban Koestlin L. et Co. r.-t. piskótagyár fejlődött; Schmiedl Lajos (1879.) és Árpás Ignác (1895.) cukorkagyárai; Neubauer és Wittmann ecetgyára (1872.)] termelt a községben, melyben a parkosított Simor-tér mellett már állott a katolikus templom (1711-ben épült), a Simor János alapította zárda leányiskolával és kis kórházzal (1862), a községi, később az emeletes állami elemi iskola. A többi középületek (Kigyó-utcai régi zsidó templom (1795.), az 1870-ben épült orthodox imaház és iskola) mellett néhány emeletes ház és a mai Hid-utca egymástérő épületei képviselték a városiasságot. A nagyobb területű, de kevesebb lakosságú Révfalu inkább földművelő és kertészkedő község volt kifejezett falusi jelleggel, melyből csak az 1748—1754-ig a katonai sütőház helyén épült plébániatemplom, a 19. század elejéről való Torkos-kastély, a Batthyány-ház, az iskola és a községház emelkedtek ki. Az iparnak nem sok szerep jutott a községben: egy rég elpusztult hamuzsírgyár emléke és egy nagyobb téglagyár (Bácsa felé), néhány vizi malom s a község mindennapi szükségleteit kielégítő kisipari műhely. Ám Révfalu mégsem jött üres kézzel: sok beépíthető területén kívül hozta emelkedő hírű gyümölcseiben egy új külkereskedelmi ág biztató ígéretét. A beolvadás csakhamar látható módon is kifejezésre jutott: Révfalu gyalogjárói a hajóhíd helyén épült fahídon közvetlenül is a városba juthattak. Sziget is elvesztette sziget-jellegét. A Rábcát Pinnyéd felé új mederbe vezették, vashíd ját átemelték, a helyén keletkezett Bercsényi-liget már nem jelent földrajzi elválasztást. A városfejlődés gyorsabb üteme egyébként is megállapítható a városban, melynek gyarapodó gyárkéményei az első világháború vége előtt jelezték, hogy Győr már a fejlett gyáriparral tökéletesen kártalanította magát gabona- és sertéskereskedelme csökkenéséért. 1900—1918-ig élénk üzembővítési munka folyik az életrevalónak bizonyult gyárakban és egymást követik