Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

fiúiskola megépítésével. A Zöldfa-utca és a Hosszú-utca (ma Wennesz Jenő út) közé zárt, lakatlan térségen az építkezést az „új kaszárnya" (Frigyes-laktanya) nyitotta meg 1878-ben. A példaadó folytatás azonban késett, végre 1895 őszére megépült a város által adományozott 15.500 m

2 területen, a „sánci dülő"ben az új Szentháromság-kórház, melybe beköltözhetett újvárosi agyontoldozott és egyáltalán alkalmatlan épületéből — dr. Petz Lajos igazgató-főorvos szívós küzdelme után — Győr jeles egészségügyi intézménye. A Hosszú-utca fejlődésében a hanyatló század vége nem zárt le új fejezetet: az 1886-ban épült, ma már nyomtalanul eltűnt 20 ágyas kolera-kórházon kívül 2—3 kiemelkedőbb, új lakóház köszönthette csak a 20. századot. Az újvárosi Fő-utca (ma Kossuth L.-u.) vonalában, az első két templom helyén 1868 őszén megtették az első „ásóbökés"-t a zsidó imaház építésében, mely sajátos építészeti stílusánál és hatalmas méreteinél fogva is feltünéstkeltő épülete Győrújvárosnak. Az 1870. szeptemberében történt fölavatás idején készült él az emeletes iskola és a lelkészlakás is. A század végére egészen kialakult utca vonalát az egyházi épületek, a volt kórház, kaszárnya, vendéglők és sok földszintes családi ház között emeletes lakóés bérházak tarkították, de jutott már emeletes ház a Rác-utca (ma Bálint Mihály u.) vidékére is. A most vázolt korszak más tekintetben is hozzájárult a városiasság kialakulásához. Az 1868-ban alakult Győri Légszeszvilágítási Rt. magánvállalkozása létesítette a gázgyárat, melynek sikeres működése megoldotta a városi közvilágítást is. Egy másik magánalapítású vállalkozásnak, a Győri Vízvezetéki Rt.-nek (1883)., köszönhető, hogy a város vízzel való ellátása megszabadulhatott régi, primitív és nem egészen egészséges módjától és 1884. június 15-től kezdve dunai vízzel kereskedő „vizes talyigások" helyett a kiskúti artézi kút és budai úti víztorony látta el egészséges ivóvízzel a várost. Ámde a csatornázás még nem járt a vízvezeték-hálózat kiépítésének nyomában, mert a vízmű további bővítése és átvétele városi tulajdonba, lassította a város kezdeményező készségét. Különben a csatornázás végleges és helyes végrehajtásához szükséges volt a villanyerő is, azért ezt a kérdést a 20. század megoldást váró feladatai közé utalták. Ha a városiasságnak ez a lényeges ismertető jegye még hiányzott is a városképről, az utcák kövezete, sőt a gyalogjárók aszfaltburkolata, intézményesen biztosított tisztántartása már megvolt. A terek csinosítása, fásítása, parkosítása és — a lakott részektől távolabb — sétáló helyek létesítése már közszükségletként jelentkezett a városban, mely a győri vízi sportlehetőségek értékesítését is megkezdte ebben a korban. Győr legrégibb, növényzettel megszépített tere, a mai Radó- és Czirákytér, már a mult század első felében is ezt a célt szolgálta, de széppé a Rába szabályozásának befejezésekor vált, midőn a város ezt a valóságos szigetté vált területet megkapta és mű-