Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

Takarékpénztár mellett, mely 1862-ben már saját kétemeletes, Király-utcai palotájában dolgozott, sorban megjelennek az újabb pénzintézetek: a Kereskedelmi Bank (1868.), a Hitel- és Zálogintézet (1871.), a Győrvárosi és Megyei Takarékpénztár (1871.), az Általános Hitelbank (1872.). Ezek mellett a győri pénzintézetek mellett részt kérnek a győri pénzpiac forgalmából fiókjaik által az Osztrák-Magyar Bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank is. Ezeknek köszönhető, hogy városunk a Kis-Alföld tőkegyüjtő helye lett. A kereskedelmi élet lendületének halkulását mutató jelenségek a század utolsó negyedében arra figyelmeztették a város vezetőségét, hogy a gyáripar területén gondoskodjék a város gazdasági erejének szükséges átállításáról. Ebben a szándékában támogatta a 70—80-as évek ipari törvényalkotásának iránya is, mely a gyárüzemek szabad fejlődését elősegítette. Győrnek 1818-tól kezdve volt már valamelyes gyáripara. Mocsári Ignác ecetgyárát 1845-ben két gazdasági gépgyár követte (Singer Móré és Stadel Károlyé) és az első gőzmalom (Torna Jánosé, melyet 1874-ben Back Hermann vett át), 1852-ben Neubauer Károly gyufagyára, 1866-ban Szabó Samu tűzhelygyára, 1867ben Forgiarini Cedaro szalámigyára, 1869-ben Stirling Tóbiás margarin- és szappangyára és 1873-ban gőzdarálója, 1877-ben Meiler Ignác olajgyára, 1881-ben Jankovich Ferenc gőzmalma, 1883-ban Magyary József kályhagyára. 1884-ben kezdte meg üzemét a Győri Szeszgyár és Finomító, mely később Schramm Kristófnak 1899-ben létesített kencegyárát hamuzsírgyártásra átalakítva magához váltotta. Újabb kisebb gyárüzemek (bőrgyár, tésztagyár, vegyigyár, szalámigyár, mennyezetnádfonó, cirokseprűgyár, gőzmalom és darálók) létesülése közben 1896ban 2 millió koronás tőkével és 1000 munkással megkezdte hasznos termelő munkáját a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. győri vagóngyára, melynek termékei a tengeren túl is ismertté tették városunk nevét. Ez a lendületes és kiterjedt részvétel a virágzónak induló magyar közgazdasági életben hamarosan meglátszott a városképen is. A Szigettel és Révfaluval még nem egyesült város a 19. századot 27.754 lakossal fejezte be, akik 2796 épületben helyezkedtek el. Az épületek milyenségében híven tükröződik a város gazdasági életének iránya. 1874-ben, tehát a gabonakereskedelem virágzása idején még 147 kisablakos magtárépület tartotta vissza a városiasabb kép teljes kialakulását. A hajóállomás és teherpályaudvar összekötő vonalában, a Dunapart környékén, a Rábapart vidékén, sőt még a mai Deák Ferenc utca egy részében is erős hangsúllyal érvényesül a gabonakereskedelem, melyet a Széchenyi-téri Lloyd-épületnek (1863) stílusrontó hatása is kifejezésre juttat. A kereskedelmi élet hanyatlásával együtt jelentkező iparosodás, a pénzintézetek számának és jelentőségének növekedése, valamint az állami közigazgatás