Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

joghatósága érvényesült „a város közibe állott v. iratkozott" városi polgárok és még a polgárok közé föl nem vett városi lakók felett. A várparancsnok rendelkezett a katonai egyének és családok ügyeiben, de a jog ellenére a maga hatalma alá rendelte a „regiment alatt való" idegen polgári egyéneket és családjukat is. Ez a leszerelt katonákkal és bevándorlókkal mindig gyarapodó elem később veszedelmessé vált a város magyar jellegére. Még szerencse volt, hogy a terjeszkedő török hódoltság következtében földönfutóvá vált magyar nemesek és a török háborúkban nélkülözhetetlen nemzeti katonaság, „könnyűháti" lovasok, gyalogos és vízi hajdúk (naszádosok) beözönlése száz évvel kitolta az idegen elem túlsúlyra vergődésének dátumát. Különben ezen a téren segített az öntudatra ébredő magyarság felszívóképessége és a gazdasági élet is. Az ide telepedő idegenekben erre megvolt a készség. Olasz kereskedők (Angrano, Beccaria) elmagyarosodott fiai már vármegyei tisztségeket viseltek, leányaik ősi nemes családokba jutva, új magyar hajtásokkal gazdagították azokat. Idegen neveik eltűntek, de kultúrájuk új színt és ízt kevert a magyar város művelődésébe, hogy a győri kereskedelem és ipar áruival együtt így adja tovább a Kelet és Dél számára. A város lakosságának vagyoni helyzetéről elég kedvező képet tárnak elénk a szép számmal megmaradt végrendeletek és adásvételi szerződések. Az iparos- és kereskedőelemből nem hiányzik a magyarság. A híres győri „sokadalmak" (vásárok) messze vidékek érdeklődését tartották ébren, ápolták a hódoltságiakban az együvétartozás tudatát, magyarosították és gazdagították a győri polgárokat, kik között sok a tőzsér és a kalmár. Győr 1594-től 1598-ig megismerkedett a török uralommal is. A négyéves rabság nem változtatta meg sem a vár, sem a város helyrajzi képét lényegesen. A lakosság nagyobb része elmenekült, de a visszafoglalás után vissza is tért. A hazatérő polgárok találtak ugyan rongálást, pusztulást régi lakóhelyükön, de ezt a „császári" várőrség vallon („bolony") zsoldosai okozták. A kárvallottak eleget panaszkodtak a nyugati barbárok kártevései miatt, de arra jó volt, hogy Győr a kezdődő 17. századba az építés jegyében indulhatott. A falak közé szorított város városias jellege most kezdett igazán érvényesülni. A Sopronból visszatérő káptalan jobbmódú kanonokjai adnak példát a barokkházak építésére, kiket szívesen követnek a világotjárt és a tizenötéves háborúban meggazdagodott tőzsérek, kereskedők, majd az itt élő nemes urak, katonatisztek és vagyonosabb, keresettebb iparosok. A nagy piactér, a városkapuk környéke, az ide vezető utcák házai bizonyítják a győriek fogékonyságát az új művelődési iránnyal szemben és magyar hűségük mellett is kibontakozó szellemi rugalmasságukat is. A szépülő utcák sorában templomok és középületek is emelkednek. A század elején megépül a ferencesek kolostora és temploma,