Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

magasságát is befolyásolta. Az új városkép részletes vázlatát a katonai mérnököknek köszöni a város, mely a tornyos püspöki váron, a gótikus, kéttornyú székesegyházon és a mai megyeház környékén álló Szent István plébániatemplomon kívül semmit sem tudott átmenteni az átalakuló Győr számára a régiből. Győr alakulását ettől kezdve kétszáz évig a katonai érdek irányította. A kb. 1561—1571-ig tartó várépítkezés eltüntette a különálló, régi települések szilárdabb maradványait. A római köveket és a középkori templomromokat úgy értékesítette, hogy beleépítette a várfalakba és bástyákba. Az elpusztult templomok emlékét azzal örökítette meg, hogy a mai raktárházak táján épített bástyát, — melybe köveik kerültek — róluk „szentdombi" bástyának nevezte el. A katonai mérnökök az új utcák vonalát a várfalakkal párhuzamosan jelölték ki és az eredetileg három várkapura is tekintettel voltak. Az 1567-ben, általuk készített első, győri telekkönyv szerint a magánépítkezésre meghagyott belső területet, a tulajdonjog szemmeltartásával, 812 házhelyre osztották fel. A méreteikben is korlátozott házak befogadóképessége 5—6000 leieknél nem bírt el többet. A város középpontja a mai Széchenyi-tér lett. Itt helyezték el a „teátrum"-nak nevezett fővártát, itt volt a piacnak is használt főtér. A kövezetlen és sáros utcákat a 16. században még egyszerű, kis lakóházak szegélyezték. Arra azonban már figyelt a katonai parancsnokság, hogy ezek a házak tűzállóbb építési anyagból készüljenek. Ezért a várépítés céljára alapított téglaégető kemencéit továbbra is fenntartotta Szigeten, sőt a káptalant is ösztönözte, hogy az újvárosi határban ő is létesítsen téglaégetőt. A város etnográfiai képe is átalakult. A vár megépítésére birodalmi érdek adta meg a sürgető ösztönzést, tehát fenntartásának költségeiről az érdekelteknek illett gondoskodniok. A győri vár költségeit az ausztriai rendeknek kellett viselniök. Ennek ellenében a magyarságnak el kellett tűrnie, hogy a győri generálisfőkapitány mindig német legyen és a várőrség zöme idegen zsoldosból álljon. így a város magyar lakossága mellett jelentékeny százalékot képviseltek az idegenek. A német katonákon és a várépítő olaszokon kívül német és olasz iparosok, kereskedők, néhány boldogulást kereső spanyol jövevény, ide menekült horvátok, rácok színezik a nyelvi egyhangúságot. Az idegenek a magyar földesúr és magyar jobbágyai kárára természetes pártfogóra találtak a várparancsnokban, aki a katonai érdek felsőbbségében bízva, nem sokat törődött a magyar joggal, törvénnyel, a magyar lakosság anyagi jólétével, és éppen azért arra törekedett, hogy ezeknek a katonasággal kapcsolatos idegen polgári elemeknek részére a Káptalannak, mint földesúrnak hatalmától független jogi helyzetet biztosítson. így Győr társadalma ilyenformán rétegeződött. A kiváltságos osztályhoz tartoztak az egyháziak és a nemesek. A káptalan, mint földesúr