Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

Zólyomi Benedek püspök és Cilley Ulrik védelmezett. Ámde a hűtlenséggel szemben nem tudta megoltalmazni magát a város, mely szemtanuja volt 1442. decemberében Erzsébet és Ulászló személyes találkozásának és megbékülésének. A királyné pár nap múlva (dec. 19.) bekövetkező hirtelen halála után a vár az ország kezébe került, de hűtlen kapitányai, Farkas László és Kollár Péter 3000 aranyért átadták III. Frigyes német császárnak, ki gyámfia, a gyermek László király részére kérte. A megszálló német őrség botrányos garázdálkodásán és pusztításain kívül azért nevezetes ez a 3000 arany Győr történetében, mert ezzel veszett el szabad és királyi város jellege 400 esztendőre. Hunyadi János kormányzó fegyveres fellépésére, az 1447-ben megkötött regedéi (Radkersburg) béke visszaadta ugyan Győrt Magyarországnak, de csak a 3000 arany lefizetése ellenében. A jelentékeny összeget Ágoston győri püspök és káptalana fizették meg a császárnak, de ezzel a város királyi részeit is megszerezték. A város (castrum) és a Királyfölde minden tartozékával egyetemben az övék lett, földesúri joghatóság alá került. Bizonyos kiváltságokat — a régiek megerősítésén kívül — sikerült ugyan szereznie Mátyás királytól, de ezentúl már csak mint kiváltságos mezőváros (oppidum) szerepelt. A városalakulás új mozzanatát az ország mohácsi szerencsétlensége készítette elő. Az 1529-ben Győr felé közeledő török hadsereggel nem merte összemérni fegyverét az I. Ferdinánd kezébe jutott vár. A német várőrség elvonult és felgyújtotta a várost. Az „égett város" régi helyrajzi képe az újraéledéskor lényegesen módosult. Szent Benedek-falva, Szent Adalbert-falva, a Kertes-szer és Királyföld a Héderváryak területével, a dömések kolostorával és a keresztes vitézek kis községével együtt megsemmisült. A gyúló anyagokból épült házak pusztulása után a megmaradt lakosság a védettebb belső területre menekült és itt telepedett meg. A menekülés megduzzasztotta Káptalan-Győr lakosságát. A török terjeszkedés arányai és Ferdinánd trónrajutása megváltoztatták Győrnek eddig ismert történelmi szerepét. Eddig a Nyugat ismételt támadásai ellenében kellett védenie az országot, most a Kelet várható támadásaival szemben kellett a végvár szerepében a Nyugat védelmére vállalkoznia. Stratégiai helyzetének felismerése indította meg Győr új erődítését 1537-ben. Az évekig tartó építő munka érintetlenül hagyta a régi várat. Ennek megjavításán kívül inkább csak arra törekedett, hogy a falakon kívül maradt, lakott terület védelméről egy külső palánkvárral is gondoskodjék. Buda, Tata, Székesfehérvár eleste és a megye déli részének kényszerű behódolása után komolyabb erődítést sürgetett a király, aki joggal féltette Bécset. Ez vezette a győri vár olaszrendszerű megépítésére. Az új terv szerint a város is az erős várfalak védelme alá került, de egészen újjá is született, mert a várfalak iránya, a bástyák és kapuk elhelyezése az utcák vonalát, a házak szélességét és