Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

ide rögzített vásártérhez csatlakozva némileg egybekapcsolta a Királyföldén alakult külön községet Káptalan-Győrrel. A mai Kálvária-domb környékén kisebb helységet találunk: Szent Adalbert-falvát. Ez a Szent Adalbertről elnevezett és a győri székesegyházi káptalanba bekebelezett győrhegyi prépostság és társas káptalan földesúri területe külön plébániával és községi bíróval. (Létesítéséről már 1165-ből van adatunk.) Ennek közvetlen szomszédságában telepedtek meg a johannita lovagok. 1209-ben már álló, erődszerű kolostoruk megalapításával a király jóval megkisebbítette a maga győri területét, mert a keresztes vitézek fenntartására odaadta a mai Pánzsa-híd, Baráti és Kismegyer által határolt birtokrészt. Az ispotályos testvéreknek is nevezett szerzeteskatonák földművelő jobbágyai külön községbe tömörültek a „János pap országá"-ban, melynek Baráti felé eső részében gazdáik templomot is építettek. A királyi birtokrészből szakadt ki a Héderváryak földje is, midőn a német jövevény Héder fia, Héder győri ispán lett (1210—1223). Ez a birtokrész is a mai nádorvárosi térségen terült el kb. a vasúti pályaudvartól a közkórház környékén át Kismegyer felé, amely még a következő században is a Héderváryak kezén volt és később a székesegyház Szentháromság-kápolnájának (azelőtt Héderváry-, ma Szent László-kápolna) alapítványi birtoka lett. A Héderváryak földje is külön község volt — templommal. Ennek lelkipásztori gondját a Í3. század közepén megtelepedő dömések (Szent Domonkos fiai) vállalták. A Szent Mihálynak és Szőllősnek nevezett mai Győrszabadhegyet királyi szőllőművesek, a vincellérek népesítették be. Ez a király földesurasága alá tartozott. A Buda felé yíyő országúttól jobbra a szeszgyártól és a belvárosi régi temetőtől a mai Wennesz Jenő-út derekáig húzódó területen a 13. század közepére kifejlődött a káptalan Szent Benedek-falvának nevezett községe, melynek földműves lakói szintén külön közigazgatási egységet alkottak külön plébániával. A Rába és Rábca között Abda felé nyúló határrész, a mai Újváros a káptalané volt, de éppúgy nem népesítették be lakók, mint a király birtokában lévő, fában gazdag Szigetet. A Duna bal partján a fejlődés igen kezdetleges volt még. A legészakibb részt Kis Tákónak hívták és a mai vashídig terjedő, Tőkésnek nevezett gyértelepülésű hellyel együtt a püspökség birtoka volt. A még ma is Pataházának emlegetett területen Fel falu és Malom királyi községek állottak. Ezekkel a kis községekkel volt határos a Sáránsűrűnek nevezett káptalani birtok a mai Sárás puszta helyén és Likócs-csal szemben a ma már nyomtalanul eltűnt Szent Vid község. Lényegében ez a többé-kevésbbé benépesített terület volt Győr kialakulásának terepe mindvégig. A háborús idők viharainak fésűje néha gorombábban bánt vele és egyes részeket nyomtalanul eltüntetett öregedő fejének régi díszéből, hogy a felhők oszlása után újjal ékesítse. A városalakulás évezredes útját