Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

/ erre az államszilárdító célra. Győr és vidéke az övé volt, azért választotta városunkat püspöki székhelyül amellett, hogy itt már a rómaiak óta mélyebb alapokon nyugodott a kereszténység és az a művelődés, melyre a bontakozó keresztény életnek szüksége volt. A püspökség megalapításának természetes következménye volt, hogy az Egyház iránt bőkezű király a városi terület birtoklásában is osztozkodott vele. A dombon épített püspöki székesegyházat a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelte és neki adta a templom környékét a váraljával együtt. A „Boldogasszony kenyerén élő" püspök és papsága megélhetésének biztosítására a vártartomány egyéb részeiből is jelölt ki földet, hogy minden anyagi szükségletük kielégítésre alkalmas és közeli forrást nyisson. Nem adta az Egyházat megszemélyesítő templomnak az egész város területét. A hitterjesztés gondja egész embert kívánt, azért a szerzetből választott, idegen származású püspököt nem terhelte meg világi feladattal. Ezt az ispánra bizta, kinek tiszteletdíját területének földesúri jövödelméből utalta ki. Ezért a város mai területének nagyobb részét királyi birtokként megtartotta. Szent István utódai idejében Győr birtokjogi helyzete megváltozott. A királyok szolgálat és hűség jutalmazására a maguk területéből egyes részeket eladományoztak. Az egyházi birtokrész is feldarabolódott. A 12. század derekán megszűnt a székesegyházi káptalan közös élete, ezért a püspök kezelésében lévő közös egyházi javakon megosztozott a püspök káptalanával. Üj egyházi intézmények létesülése új egyházi földesúrral is tarkította a birtokmegoszlás eredeti, egyszerűbb képét. A királyi javak szétforgácsolásának virágkora II. Endre király uralkodása lévén, az ő idejének helyrajzi képét iparkodunk megrajzolni, hogy városunk birtokosairól és közigazgatásilag is elkülönített területeiről némi fogalmat alkossunk. A 13. század első felében, a tatárjárásig Győr így oszlott meg. Az egykori arrabonai megerősített katonai őrhely a város magva. Ennek két része van: 1. a belső vár (arx), mely inkább csak a püspök toronyvárrá kiépített lakóhelyéből áll és közvetlen környékével együtt a püspökség földesúri tulajdona, 2. a külső vár (castrum), mely jórészt azonos a mai Káptalandombbal, melynek déli és délkeleti határvonalát az itt folyó Rába is biztosította, ennek tulajdonosa a király. A vár alatt húzódó, néhány hosszabb utcából alakult helység a váralja. Ez a mai Belváros középső részével azonosítható, műveltebb lakossággal benépesített és a káptalan földesurasága alá tartozó község, mely külső megjelenésében megőrzött még valamit a római korszak városias jellegéből. A mai Baross-út közepétől a város határáig ért a királyi földesúr külső birtokteste. Ebből — felvett korszakunkban — majdnem a mai Kálvária-utca végéig ért a Királyfölde, melynek belső részét Kertesszernek is nevezték. Ez utóbbi az