Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Szabady Béla: Győr sz. kir. város kialakulása

római elvonulást követő korszak a germánok és hunok nevéhez fűződik, de a város kialakulása tekintetében nem merült fel benne figyelemreméltó, új mozzanat. A római élet tartós emlékei ugyan lassan porladtak, de az új viszonyokhoz a lakosságnak alkalmazkodnia kellett: nevelt, ahol tudott, hasonult, ahol kellett A kidőlt embersorokat feltöltötte a bevándorló keleti gótok, scyrrek, herulok, longobárdok egy-egy átfutó csoportja, melyből mindig akadt néhány ember, akiben megfogamzott a római művelődés csirája és akire hatott az idővel dacoló műútak újjmutatása. Üj fejezetet az avarok megjelenése kezd a városalakulásban. Ez a vándorló életet élő nép, pihenésre és támadás idején oltalmul, rendszerint nagyterületű sáncvárakat épített gyűrű alakjában. Bár Arrabonában vizeinek természetes védővonalát készen találta, a hiányzó részt a maga jellegzetes módján földsánccal egészítette ki és szűk határát kitolhatta. Arrabona neve eltűnt s helyébe Győr lépett. Az avarok urasága addig tartott, míg háborgatásaiknak Nagy Károly frank király véget nem vetett. Az avarok legyőzése a nagy hódítóra nehéz feladatot rótt. A győzelmet személyesen vezetett második hadjárata szerezte meg. 797-ben Pannóniával együtt Győr is hatalmába került. Az avarok meghódoltak, felvették a keresztségét és félelmes hírüket vesztve csendben éltek a jelentéktelenség felé induló városban, melynek lakossága németekkel és lassan szivárgó szlávokkal gyarapodva érte meg Nagy Károly császár birodalmának széthullását. Az összeomlás után — 855 körül — Győr Szvatopluk morva birodalmának tagja lett. Az új helyzet nem soká tartott. A honfoglaló magyarság a bánhidai ütközet után a még meglevő római úton hamar elérte a várost, melynek területén még avarokat talált. Az együtt használt temető bizonysága szerint a kevert lakosságból ez a keleti néptöredék barátkozott meg legkönnyebben a hódítókkal, kik a Dunántúl magasabb kultúrájú vidékében látták új hazájuk igazi magvát. A város és környéke a honfoglalást követő osztozkodásnál a megszálló nemzetségeket elválasztó sávba esett. Ennek a szélesen elnyúló gazdátlan földterületnek a fejedelmi törzs lett a birtokosa. Ennek köszönheti, hogy a királyság új rendjében meghonosodó frank államszervezet fontos szerephez juttatta. A kedvező földrajzi helyzet, a katonailag jól kihasználható helyi adottságok, az idővel még mindig dacoló római művelődés maradványai, a kereszténység látható nyomai, a jövő országvédelmében számbavehető, keresztény avarság olyan súlyos tényezők voltak Győr javára, hogy Szent István király evidéki családi uradalmainak középpontjává, megyei székhellyé tette. A kereszténység megszervezésekor ehhez a fontos szerephez új is járult: a püspökségek kijelölésekor Győr is kapott főpásztort. A Szent Király a magyar egyházi élet anyagi megalapozásának gondját nem hárította át másra, családi vagyonából áldozott