Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Petz Aladár: Deák Ferenc győri vonatkozású családi levelei

Én törtem a fejemet, hogy ki lehet azon úrnő, kit bátyám feltűnően mellőz? Megmutatta könyvtárát és az ebédlőjében függő családi képeket, s azután indítványozta, nézzük meg a kertjét is. Itt jobban szétoszolván a társaság, végre kérdezhetem tőle: Ferkó bácsi! ki ez az úrnő? — Nem ismered kedves húgom Csányi Eleknét, Inkey Szidit? — Nem! felelém, de látva, hogy őt feszélyezi a tárgy, másra fordítani a beszédet. Megmutatván a várárkot s elmondva, hogy itt régi időkben országgyűlés is tartatott, ismét a házba mentünk, hol akkorra az inas már uzsonnához felterített. Belépve, bátyám hozzám fordulva monda, kedves húgom, légy szíves a háziasszony tisztét elvállalni. Én Csányinét azonnal meg is kínáltam a pamlag jobb felével, magam mint házi asszony a balfelőli ülést foglalva el, kiosztottam a kávét az asztalnál, mint azt az akkori szokás kívánta. Itt azután általános lett a beszélgetés, de bátyám Csányinéhoz egyenest egy szót sem intézett, egyetlen figyelme iránta az volt, hogy az inasnak megparancsolta hozzon rhumot, mivel a nagyságos asszony a görögdinnyét rhummal szereti. így fogyasztva a jó dinnyéket, egyszerre kocsizörejt hallunk és belép a szt. gróti orvos. Én azonnal intve az inasnak, hogy hozza be ismét a kávét, s ellenében is megfelelve megbízatásomnak, egy kis általános beszélgetés után kezd az orvos jelentést tenni Csányinénak odahaza betegen fekvő 3 gyermekéről. Ekkor tűnt ki, hogy ő fel lett kérve, visszautaztában Kehidán megállni és jelentést tenni. Ekkor jutott eszembe, hogy mit hallottam az ő (t. i. Csányiné) terveiről. Deáknak úgylátszik kétszeres örömet okozott megjelenésünk, mivel ezáltal alkalmat nyújtottunk néki Csányinéval finoman megértetni, hogy ő ott háziasszonyságra ne számítson és úgy látszik meg is értette, mert rákövetkező tavasszal férjhez is ment Botkához." Téves tehát Ferenczi Zoltán munkájának az az állítása, hogy Deák Ferenc kosarat kapott volna Inkey Szidóniától. Éppen ellenkezőleg: Deák Ferenc volt az, aki a feléje ezirányból megnyilvánult gyengéd érzelmekkel szemben elzárkózó magatartást tanúsított. Petz Adolfné feljegyzései egyszersmind kulcsát adják a Ferenczi Zoltán-féle élettörténetben idézett ama kijelentésnek is, amely szerint a szebbik nemnek egyik tagja mégis „mélyebben csúszott az oldalcsontok közé" továbbá, hogy „szeretni az életben csak egyszer lehet". Petz Adolfné nagyanyám szülei — Pottyondx.J.StV.4tU-és Sibrik Ágnes — 1821. év febr. 5-én tartották'esküvőjüket a Csecsén" ny eV SZö m sz é d o s Rába-Szt. Mihályon, amelynél jelen volt Deák Ferenc is. Az esketést a menyasszonynak legidősebb fivére, a fentebbiekben ismételten érintett Sibrik Ferenc csatári apát végezte. Tanuk voltak a vőlegény részéről Tolnay Gábor és Sibrik Gábor, a menyasszony részéről Pottyondy Ignác és Hőgyészy Pál, kik valamennyien a szűkebb rokonságnak voltak tagjai. Petz Adolfné feljegyzései idevonatkozólag a következőket irják: „Szülőim esküvőjén Deák Ferencz vőfélye volt atyám