Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Petz Aladár: Deák Ferenc győri vonatkozású családi levelei

,,34. Valamint a kölcsönös védelmet egymásra nézve magunkra vállaljuk, úgy ezennel azt is egyszersmind meghatározzuk, hogy akár melyikünk férfiú mag- és törvényes utolsó rendelés nélkül a világból ikimúlna, minthogy boldogulását résszerint nyert neveltetésének, résszerint ősi jószágainknak köszönhetné, mindenekben a többi testvéreknek egyenes örökösödésük legyen." A családi birtokper akkor kezdődött, amikor (I) Antalnak legidősebb fia, Sibrik Ferenc csatári apát 1852. év nov. 3-án meghalt, hátrahagyva az akkor kezén volt kb. 850 holdat kitevő csécsényi és fudi birtokrészét. Lehetséges, hogy a Vas megyében fekvő szarvaskendi, bozsoki és szerdahelyi ősi Sibrikjavak annakidején jogegyenlőtlenségi jelleggel, mint fiágon öröklendő javak adományoztattak, viszont az kétségtelen, hogy a győrmegyei Csécsény és Fud, amelyek 1527-ben Zápolya János király, illetve 1528-ban I. Ferdinánd által adományozva, Sibrik Ösváthnak Danes Katalinnal kötött házassága útján jutottak a család kezére, nem voltak fiági birtokok, hanem jogegyenlőséggel adományozott javak, mert az adománylevelek ily megszorítást nem tartalmaznak, ellenkezőleg, a királyi levelek szerint: „Memoratis Dominabus Ursulae et Catharinae (Danes) ipsarumque haeredibus et posteritatibus universis" — vagyis ezek a birtokoiLJnindkét ágbeli leszármazottakat egyforma joggal illették. Sibrik Ferenc csatári apátnak 1852. év nov. 3-án bekövetkezett halála után az örökösök kérelmére a bíróság zárgondnokot rendelt ki a csécsényi és fudi birtokokra, ami után az örökhagyó fitestvérei az 1811. és 1836. évi osztálylevelekre hivatkozva 1853. jűl. 1-én „via planae successionis" pert indítottak. Itt kell megemlékeznünk arról, hogy amikor Deák Ferenc az 1848. évi márciusi napokban hosszas rábeszélés után elvállalta gróf Batthyány Lajos minisztériumában az igazságügyi tárcát és Pozsonyba ment, akkor ott 1848. márc. 23-án éppen Somssich Pálnak az ősiség eltörlésére vonatkozó javaslata volt szőnyegen. Somssich javaslata az „uti possidetis", vagyis az akkori tényleges birtoklás mellett foglalt állást és Deák Ferenc javasolta, h°gy — mivel ebben a kérdésben sürgősség esete nem forog fenn — ezért az ősiség eltörlésének elvi kimondása mellett bízza meg a Ház a kinevezendő felelős kormányt egy rendszeres polgári törvénykönyv kidolgozásával. Ezt a Ház egyhangúlag elfogadta és így jött létre Deáknak csupán két szakaszból álló törvénye (1848: XV. t.-c), amely elvben kimondotta az ősiség eltörlését. Az 1852. év nov. 29-én kibocsájtott királyi nyilt parancs a gyakorlatban is eltörölte az ősiségét és Deák Ferenc indítványozta ekkor, hogy egy albizottság az osztrák polgári törvénykönyvet a régi magyar törvények alapján dolgozza át, amit azonban a közbejött események akkor megakadályoztak. A korszellemmel erős ellentétbe jött ősiség eltörlésére vonatkozó óhaj nem volt újkeletü és nem volt az 1848. évi