Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Nagy Gyula: Egy útitárs emlékei

szerkesztőségünkbe ügyével? — Mert maguk meg merik mondani az igazat! — volt a válasz. Az idő mult. Bizalmas embereink kéretlenül is informáltak benünket a proletárdiktatúra belső gyengeségéről. Hiszen a többség nem volt forradalmár. A hadsereg, a tisztviselői tábor, az iparos és kereskedőtársadalom, a parasztság, a vasutasok, postások többsége ellenük érzett. Maga a munkásság is naprólnapra inkább kijózanodott. Zsúfolt székesegyházban, kémek jelenlétében mondtam el hét böjti prédikációmat. Nem tettem mást, csak Krisztus szenvedéséről beszéltem, de mindenki megértette, miről is van szó. Fetser Antal megyéspüspök, aki e szép feladattal megbízott és aki maga is végighallgatta beszédeimet, többször üzente: Vigyázzon! lesik! — Végül megkönnyebbedve köszönte meg: így kell prédikálni. Krisztust és pedig azt a Megfeszítettet! — — Már nem soká viszik! — jelentette egy napon egy vasutas. — Miért? — Mert akasztanak. — És elmondta a csornai és kapuvári megmozdulások leverését. Július 30-án kitört Győrött is az ellenforradalom, vagy mint akkor mondták: az asszony forradalom. A munkásnép maga kezdte. Elég volt a savó meg a tök. Elég volt a sok politikai letartóztatás. Az asszonyok kinyittatták a börtönöket. Kiverték hivatalából Bécsi László közélelmezési népbiztost. Átfésülték Pogány Imréné, Müller, Vajcsuk, Gombás és Zemanek elvtársak lakásait és széthordták a sok felhalmozott élelmet, mézesbödönt. hizott kacsát, zsirosvindelyt. Pogányéknál aranyat és kelyhet is találtak. Ilyen hangokat lehetett hallani: Ügy loptátok az uraktól meg a papoktól! — Kidobtátok a keresztet! — és most, amit nem tudtak elvinni a népbiztos elvtársak lakásáról, azt összezúzták és kiszórták az utcára. Tükrök, női kalapok, vázák, zongorarészek repültek ki emeletablakon az utcára. így ment ez a Káptalandombon is, a karkáplánok házában, ahonnét engem és Várkonyi kollégámat még a diktatúra elején kilakoltattak. Sinkó kanonok lakásába, és ahol Müller és Vajcsuk nevü népbiztosok ütötték fel tanyájukat. Őket érte most a népítélet. A nép beüzent a megrettent papi házakba: Ne féljenek! Mi nem a papok ellen jöttünk, hanem azok ellen, akik a népet félrevezették és ide ásták be magukat azt gondolva, hogy itt nem keressük őket! E napokban omlott össze a Kun-kormány támadása a románok ellen. A kirendelt vörös katonák a népből valók lévén, nemcsak, hogy semmit sem tettek a népítélet ellen, hanem némely népbiztos zárt ajtaját maguk törték fel puskatussal, hogy az asszonyok számára hozzáférhetővé tegyék. Ez a kép játszódott le a Káptalandombon is a karkáplánok háza körül, átellenben ä székesegyházi sekrestyeigazgató házával. Harsányi akkor ezt az állást töltötte be. Ügy tudom, ablakából nézte a maga jelleg-