Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Nagy Gyula: Egy útitárs emlékei

díjat, Serédi Jusztinián pannonhalmi növendékpap a II. díjat, Kayos László VII. o. győri gimnazista a III. díjat. Az esztergomi kispapoknak keletkezett akkoriban egy lapjuk, az Ébredünk. Ebben is írt Harsányi. Az Ébredünkből lett a katolikus egyetemi ifjúság lapja, a Keresztény Magyar Ifjúság. Ennek is munkatársa lett. Ebben a lapban én írtam Harsányi első verskötetének ismertetését. Harsányi első verses kötetében korán elhunyt barátjának, Kurya Gézának emléke rezonál. Ezt a nevet néhány első verse alatt írói névként is használta. Első írásaink ugyanis csak elöljáróink engedélyével, vagv álnév alatt jelenhettek meg. Bár elöljáróink kiváló nagyszellemü papok voltak, a papnevelőintézeti nevelés természetéből folyik, hogy ott nem könnyű feladat a mának irodalmát szemmel kísérni. A Magyar Szemle akkor élte legtündöklőbb korát. Ez, mint katolikus lap, bejöhetett a szemináriumba és tájékoztatott bennünket a legújabb irodalomról. Adyt is olvastuk legalább mi ketten. Győrött első nyilvánosságunk a Nagyasszonyunk c. leánylap és a Dunántúli Hirlap c. politikai hetilap volt. A Nagyasszonyunk, amely ma a Zászlónk c. kitűnő ifjúsági lapnak testvérlapja, 1905-ben Győrött született. Mladoniczky Ignác, az örök emlékezetre érdemes Mecénás kanonok áldozatkészsége hozta létre. Egy lobogó szellemű fiatal pap, Bossányi (Nitsch) Árpád János püspöki titkár vállalta a szerkesztését. Bossányi mozgósította a keze ügyébe kerülő tehetségeket. Az első évfolyamokban találkozunk Domonkos István, Kincs István, Sziklay János, Karácsony Imre, Rickert Ernő, Oszoly Jolán, Jancsó Ilona, Kelemen Gizella, Borsiczky Oszkár, Józsa néni, Olivér, Mohi Antal, Vörös neve mellett Harsányi Lajos és Nagy Gyula nevével, vagy álnevével. Többnyire versekkel szerepeltünk, de míg nekem néhány vezércikkem is van benne, mert már akkor jobban hajlottam az elmélkedésre, Harsányinak egy állandó rovatát találjuk a lapban, a Krónikát. Már ezekben az apró fejcikkekben mutatkoznak azok az oroszlánkörmök, amelyek később a Dunántúli Hirlap Őrszem c. rovatát létesítették és karcolták éveken át. Harsányi Lajos már talán nem is tartja számon ezeket a krónikákat, de nekem megvannak ezek az évfolyamok, (1907—11). A félénken kezdő munkatársból ugyanis a körülmények kényszerítő hatása következtében csakhamar (1909 őszén) a lap homlokán jegyzett főmunkatárs és a folyóirat tényleges szerkesztője lettem. Bossányi hosszabb tanulmányútra Rómába ment. Engem akit akkor mint szanyi káplánt, a püspöki udvar közelsége miatt kéznél talált, felkért a Nagyasszonyunk szerkesztésére. Mint alig féléves újmisés nem szívesen vállaltam az ismeretlen feladatot. Az idősebb írótestvér, Harsányi, akkor az Eszter-