Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Nagy Gyula: Egy útitárs emlékei

házy hercegi udvarban nevelő, nem vállalhatta a szerkesztést, de dolgozott a lapnak. Én a vezércikkeket írtam, néhány versem is megjelent, munkám dandárja azonban a levelezésben állt. Munkatársakat, rajzolókat, írókat, költőket kerestem, kliségyárakkal leveleztem. A Győregyházmegyei nyomda csúcsteljesítményei voltak azok a számok, amelyeket külsőleg is én állítottam össze. Erős deficitben vittem a lapot. 1909—11-ig magam küzdöttem faluról a szerkesztés gondjaival. Lelkipásztori munkám is roskasztóan sok volt. Harsányival sürüen leveleztem. 1911 január 1-én Harsányi már győri pap volt, azért a még mindig Rómában időző szerkesztő beleegyezésével ő is a lap homlokára került, mint főmunkatárs. Én adtam először nyilvánosságot három feltörő, izmos tehetségnek: Nyirő Józsefnek, Szalay Mátyásnak és Váth Jánosnak. Nyirő József első elbeszélését én közöltem a Nagyasszonyunk 1910. évfolyamának 11. számában. A címe: Tagosítás. — Harsányi Lajos strófáiból címmel ugyanott közlök három szép verset. Harsányi már akkor Győr falai közt „siratta a nádast". A VI. évf. 19—20. sz-ban jött Nyirő második elbeszélése: Életet tanultunk. — A VII. évf. 3. sz-ban: Eladjuk a házat, 6. sz-ban: Beöltözéskor c. Nyirő-elbeszélést közöltem. Nyirő akkor az erdélyi egyházmegye kispapja volt és mint pazmanita a bécsi egyetemen végezte hittudományi tanulmányait. Ugyanazon számokban szerepelnek Harsányi első versei is, abban maradt magamról nem is szólva. Nyirőt, Szalayt és más izmos tehetségű munkatársaimat 1911. év végén a lappal együtt átadtam Harsányinak. A lap érdeke kivánta, hogy ő vegye kezébe a lap adminisztrálását. A laptulajdonos azonban csakhamar átadta azt fővárosi kezekbe. 1912-ben magam is Győrbe kerültem. Harsányi Lajos karkáplán lett én pedig utóda lettem a győrbelvárosi kápláni állomáson. Boldog emlékezetű Ruschek Antal, a kiváló szónok és író volt a hivatalfőnököm. Vendégszerető házában elődöm Harsányi Lajos is, de jómagam is a legrövidebb időn belül megismerhettük a város és vármegye egyházi, katonai és papi társadalmát. . 1913 év elején a Dunántúli Hirlap politikai hetilap számára az egyházi laptulajdonos új szerkesztőt keresett. Mindenki megunta az egy évtizednél régebbi, se hideg, se meleg lapvezetést. (Bihar Jenő) Az illetékesek bizalma Harsányi felé fordult, aki eddig is irogatott a lapba velem együtt. Harsányi a hetenkint háromszor megjelenő lapot az akkori győri hírlapírói színvonal fölött csillagmagasan tündöklő írásművészetével, bátor, de mindig finom kritikai elmeélével a város és az egyházmegye legolvasottabb vidéki politakai lapjává avatta. Sajnos az események véletlen találkozása következtében, 1914 januárjában egy fővárosi képes folyóiratban megjelent remekbekészült novellája miatt, amelyben egyesek emberi gyengeségeikre ismertek, szerkesztői megbízatásáról le kellett mon-