Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Lám Frigyes: Harsányi Lajos prózai művei

Nagyszerű Szent Gellért és Szent István beszélgetése Imre életének értelméről, Gellért megmagyarázza a királynak, hogy az Isten elragadta a herceget, mert a föld nem volt reá méltó. Magyarország koronája nem kerülhetett ifjú fejére, de helyette a szüzesség és az életszentség kettős égi koronája ragyoghat homlokán, és az ország jólétén többet munkálkodhat odafönt, mintha hosszú földi életen keresztül népe uralkodója lett volna. (187. 1.) Harsányi nyelve itt éppen olyan vonzó és kristálytiszta mint előbbi művében; — nem archaizál. A tanár azonban azon akad föl, hogy Harsányi készakarva használja az alanyi igeragozást a tárgyas helyett a föltételes mód többesszámának harmadik személyében. Itt is sokszor, de nagyon feltűnően A nem porladó kezű királyban; ebből jegyeztem ki néhány példát. Nem veszejtenénk el (a magyart). (142. 1.) Felnevelhetnénk őt. (137. 1.) Senki sem mondhatja, hogy mi nem szeretnénk és elnyomnánk az idegeneket (151. 1.). Nyelvtanilag ez helytelen, csak a dunántúli közbeszédben használatos. A nem porladó kezű király című hagiografikus regényt Harsányi 1933-ban írta és 1934-ben adta ki a Szent István Társulat. Ugyanakkor jelent meg Kós Károly regénye is „Az országépítő". Kós Szent Istvánt, a királyt rajzolta, aki könyörtelen hidegvérrel, hajthatatlan vad energiával és égbekiáltó kegyetlenséggel kényszeríti népét a keresztény vallás felvételére, mert tudja, hogy üvölteni kell az európai farkasokkal. Céljának elérése érdekében nem ismer lelkiismereti furdalást, keresztül gázol mindenen, vakít, csonkít és ölet. Látszik, hogy írója rokonszenvez a levert pogányokkal, gyűlöli a német lovagokat, akik Szent Istvánnak segítettek országot építeni. Harsányi evvel szemben nem használ sötét színeket, hanem arany alapra fest szent képet Fra Angelico da Fiesole modorában. Nála István elsősorban szent, jólelkű, szelíd ember. Kós könyve visszariasztó, majdnem kannibál vasgyúrót mutat be, Harsányi pedig enyheszívű apostolt csinált belőle. A regény elmondja a király életét, úgy ahogyan az a köztudatban él, felhasználva a legendákat is, egészen a szenttéavatásig. Nagyon jól tette Harsányi, hogy tartózkodott a tudományos irodalom tanulmányozásától, hogy nem olvasta pd. Karácsonyi János könyvét, mert akkor nem látta volna a sok rossz fától, amelyet a későbbi krónikások a tűzre tettek, azt a szép erdőt, amelybe bennünket elkalauzol. Hisz, ha az ember kritikai történetet olvas, arra az eredményre jut, hogy semmi sem bizonyos. Majdnem igazat ad Anatole Francénak, aki azt mondta, hogy csak az igaz, amit senkisem írt le, mert mihelyt valaki valamit leír, máris elferdíti. Amit két ember megír, az már nem igaz, mert ellenmondanak egymásnak. A regényíró nem használhatja