Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
TANULMÁNYOK - Dr. Lám Frigyes: Harsányi Lajos prózai művei
a hiperkritikus tudósokat, a közhitre kell támaszkodnia, mert különben elsorvad biztonságos ihlete, elvész elfogulatlan teremtő ereje. Harsányi vallásterjesztő apostoli és makulanélküli királyának nagyon jól áll az is, hogy egy kicsit vezércikkeket prédikál és jóslásokba bocsátkozik, olyan jóslatokba, amelyek azóta természetesen be is következtek. A jelenből a múltra előre visszaprófétálni, könnyű. Harsányi jósol itt, nem a hőse. A könyv mindenkinek a kezébe adható és mindenkinek örömet okoz sima és választékos, színes és mozgékony nyelvezete, amelynek zenéje végig visz bennünket egy csudálatos élet útján. Látjuk István király útját a bölcsőtől a síron keresztül az oltárig, egy olyan életet, amely lelki harcokat, kísértést, kétségbeesést, kételkedést nem ismert. Harsányi olyan pompásan mesél, hogy nem csudálkozunk a regénybe nem való csudálatos eseményeken sem, hanem elhisszük őket. Olyan fény a király, melynek nincs árnyéka. Vazul megvakíttatását Péter anyjának rójja fel bűnül az író. Harsányi technikája észrevehetően és rohamosan javul. Igazán nagyszerű nyitánnyal kezdődik a regény: résztveszünk az első fejezet elején egy pogány magyar vitéz temetésén és halotti torában. Ezen „Gyécse" is jelen van testvérbátyjával, Szárral, aki nem helyesli a keresztény hit terjesztését, mert ez a magyar vitézséget elmállasztja, ahogy ő gondolja. A fejezet végén Saroltának fia születik, akit álmában bejelentett neki Szent István, a vértanú. Mindkét esemény szimbolikus, az egyik jelenti a pogányság sírbaszállását, a másik: a keresztény nap felkeltét. Mindjárt az első fejezet mutatja, hogy az író szarvánál fogta meg a bikát, azonnal tisztában vagyunk avval, hogy miért kellett a pogányság ellen harcolni és hogy miért kellett jönnie egy Szent Istvánnak — mert ez volt a történelmi hivatása, és a második fejezetben már meg is születik a „Magyarok Megváltója". Hivatásos történetíró sok apróbb tévedést találhat, én, mint germanista, csak azt jegyzem meg, hogy Roswitha Theophilusa nem színjáték, hanem legenda. Gizella magával hozta Roswitha műveit, ebben igaza van Harsányinak, de a Dulcitiust kellett volna említenie, mert ennek a magyarra való fordításával, a Sándor-kódexben, kezdődik a magyar dráma története. A negyedik szentregény megírása előtt Harsányi kiadott egy telesen profán inspirációjú könyvet, az ő falusi plébánoskodásának érett és zamatos gyümölcsét. 1938-ban jelent meg legfrissebb és legszellemesebb könyve Zúgó Márton című tárcagyüjtemény. A „Nemzeti Ujság"-ban megjelent és aktuális dolgokat tárgyaló falusi leveleket gyűjtötte össze és adta ki a Révai Testvérek kiadó vállalata. Harsányi született újságíró, megmutatta, amikor a Dunántúli Hírlapot szerkesztette (1912—1920). Apró kis vezércikkeket és