Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Lám Frigyes: Harsányi Lajos prózai művei

Géza név majdnem ezer évig Géza volt, I. Géza és II. Géza nevű királyokról tanultunk, Gyécséről, Vászolyról, Kötönyről csak a nyelvészek tudnak, akik folytonosan változtatják a régi magyar kiejtést. A mióta emlékszem, legalább ötször változott már meg a Halotti Beszéd kiejtése. Kár a régi megszokott neveken változtatni! Ady egyik leghíresebb versében magát az új, az énekes Vazulnak nevezi, nem pedig Vázolynak, sem Vazilinek. Ferdinándy Mihály most megjelent könyvében: „Az istenkeresők. Az Árpádok története" című művében is mindenütt Gézát és Vazult mond. Ez a lényegtelen kifogásom nem csökkenti a könyv értékét. A könyv kellemes olvasmány, de nem regény, hanem szép leírásokkal, életbölcseségre valló jótanácsokkal és mély elmélkedésekkel teleszőtt legenda. A költő erős oldala szép tájképeknek festése. A „regény" hőse eleitől végig már kész jellem, nem ismer habozást, ingadozást, kételkedést, lelki harcokat; csábításra egy cseppet sem hajlik, egyszóval nem változik, nem fejlődik, — pedig a szentek azért lettek szentek, mert legyőzték nemcsak a világot, de elsősorban önmagukat. Könnyű annak szentnek lenni, aki nem ismer kísértést, mondhatja a szkeptikus olvasó. A könyv legszebb jelenete az, amelyben Imre Jézussal beszél a veszprémi bazilikában. Ez a misztikus párbeszéd és az a látomás, melyben a királyfi Jézusnak felajánlja szüzességét és azt az Üdvözítő oltalmába helyezi, mindenképen méltó nemcsak a pap, hanem az író tollára is. Éppen olyan vonzó olvasmány a lengyel követség útjának és fogadtatásának és a két fiatal házasságának a leírása is. Nagyon szép a két fiatal fogadkozása és párbeszédje. „A nyári éjszakák langyosak voltak és a királyi palota könyöklőjén kibontották kelyhüket a sárga és piros virágok. A virágok illata fűszeres volt, szinte kábító. De Fehérvár fölött a sötétkék bársonyos égen úgy tündököltek a csillagok, mint tán sehol a világon, s Imre herceg a csillagokat nézte. Áhítva és elragadtatva nézte a csillagokat és nem látta a piros virágokat." Milyen szépen és diskreten, de egyúttal poétikusan is fejezi ki magát a mi írónk! Milyen messze van attól a perzselő érzékiségtől, amelyet egy másik nagy költő verse lehel, Zalár József balladája Imre hercegről. Szép a Harsányi könyvében annak a gyönyörű viszonynak leírása is, amely tanár és tanítvány, Szent Gellért és Szent Imre között fennállott. A regény nem végződik Imre halálával és temetésével, hanem elmondja a sírján történt csudákat és szenttéavatását is. — (Mint már mondottuk, Harsányi kénytelen ezeket újra és újra elmesélni.)