Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Bánhegyi Jób: Harsányi Lajos lírájának esztétikai értéke

lényeges, szerves része énalkatának, egyik legerősebb oszlopa világképének és forrása életérzésének, de költőmivoltát nem ez határozza meg, hanem egyesegyedül veleszületett tehetsége: esztétikai beállítottsága a léttel szemben és az a képesség, hogy élményeit, bármilyen forrásból erednek, hatásos művészi módon tudja időtlen érvényű formába rögzíteni. Harsányi magyarságélménye időbeli és térbeli viszonylatban egyaránt mély és egyetemes jellegű. Ady halál jóslattá lírájával szemben életigenlő és hívő magatartással azonosul a magyar sorssal és bár meglátja a mult és jelen tragikus válságait (Magyarok a Tiszánál, Minálunk minden elfogy, Tragikus magyar, Vihar a Duna felett), kedvesebb szívének mindaz, ami a „beata Ungaria" örök reménységeinek igéretét horadozza. Legújabb irodalmunk új népies költői fanatikus önhittséggel hirdetik magukról, hogy felfedezték az igazi magyar falut és magyar népet, amely szerintük egyetlen biztosítéka a nemzet fennmaradásának. Nép- és faluszemléletük azonban csekély kivétellel csak a nyers ösztönök, indulatok és szenvedélyek emberét látja meg a magyar parasztban, a sok százados keresztény hagyomány eleven kegyelmi tényezőit elsikkasztja belőle. Harsányi Lajos, aki csaknem két évtizedig volt egy színmagyar rábaközi falu lelkipásztora, a lélek szemével is meglátta a népben az örök magyar és keresztény vonásokat és a természetes adottságaiban is nagyrahivatott fajnak lelki kultúrája alapján hiszi életrevalónak, történelemhordozónak a magyar parasztot. Remekbe vésett genreképei, idilljei és alakrajzai (A magyar pap, A béres, A paraszt ősszel, öreg magyar, A magyar paraszt, Legényke, Falusi leány) és magyar tájhangulatfestései (Magyar tél, Magyar táj, Őszi síp, Falusi kép, féli kép, Falusi templomok illata) e műfajok legszebb hazai hajtásai közé tartoznak és méltó folytatásai a nemzeti klasszicizmus legnagyobbjai, Petőfi, Arany, Gyulai, Tompa Mihály e nemű alkotásainak. A kolorista hajlamú költő, aki fiatalabb éveiben az olasz tájak és az Adria színpompáját is hivatott ecsettel festegette, csakhamar felfedezte a Fertő poezisét a magyar leíró költészet számára és később már egyesegyedül a magyar tájimpresszionizmus rajongó mestere maradt. A természet életéből vett indítékok, képek és hasonlatok szövik át azokat a költeményeit is, amelyekben a líra örök témáit, a mulandóságot, háláit, életbölcseséget énekli meg új és egyéni hangnemben. „Az élet: minden, És semmit sem ér, Ha egyszer véget ér" — vallja a költő „Te is csak fü vagy?" című versében és ez a gondolat mottója lehetne elégikus hangulatú költeményeinek. Fáj az elmúlás és keserű a halál akkor is, ha nehéz az élet és erős bennünk az örök haza és boldog feltámadás reménye. Harsányi lírájában nagyon gyakori motívum a mulandóság és a halál, de hiányzik ezekkel kapcsolatban a félelem indítéka: a katolikus sorsérzés itt is harmóniába olvasztja a szomorúság természetes emberi érzését a célhoz érés