Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
TANULMÁNYOK - Dr. Bánhegyi Jób: Harsányi Lajos lírájának esztétikai értéke
vigasztaló és felemelő reménységével. Legszebb elégiái (Öszi szántás, Nem állnak meg az órák, Gyászjelentés, Ó líra, líra!) klasszikus példái e műfajnak. Egyéb bölcselő tárgyú költeményei az élettel szemben való magatartásban Horatius, Berzsenyi és Assisi Szent Ferenc lelkiségének legvonzóbb elemeit olvasztják egybe: az arany középszer, igénytelenség a földi javak iránt, egyszerűség, a szív jósága és tisztasága, megnyugvás a Gondviselés végzésében, kevéssel megelégedés és nagylelkű, adakozó szeretet teszik életünket tartalmassá, halálunkat könnyűvé (A bölcs, A szegénység dicsérete, A taps ellen, Falusi tanácsok, Horatiushoz, A haláltól ne félj, Falun ilyen a halál, Mi volna jó?). A művészetelméletnek és így a költészet esztétikájának is egyik sokat vitatott kérdése: jogosult-e és milyen mértékben az irányzatosság, politikai, világnézeti, szociális és más tendenciának művészi eszközökkel való szolgálata. Kétségtelen, hogy a I' art pour Y art elve, helyesen értelmezve, igaz és helyes elv: a műalkotásnak sajátos hivatása, elsődleges célja és feladata az esztétikai érdek szolgálata. Ha ezt az irányzatosság háttérbe szorítja, akkor nem műalkotással, hanem művészi formába burkolt! propagandával állunk szemben. Harsányi Lajosnak, aki igazi emberi, papi és magyar lelkiismerettel és felelősségérzéssel éli át korunk minden erkölcsi, lelki, társadalmi és világnézeti válságát, számos olyan költeménye van, amelyekben a szörnyű krízis tüneteit tárja fel, a mai ember lelkiismeretét ébresztgeti és a bajok orvoslásával ad tanácsokat (A kalapácsos ember, Polgár, nem hallod a harangszót?, Emberek, mi lesz?, A lámpástalan ember, A vörös malom, Három rém stb.). Propagandaköltemények ezek? Aligha: Nem a tiszta „líra" abszolút művészi, vitathatatlanul esztétikai jellegű és hatású mintapéldái ugyan, de megrázó élményből erednek és a mindig artisztikus magatartású Harsányi-lélek közvetítésében ezekből sem hiányzik a költővátesz ellenállhatatlan sugalló ereje. Több mint három évtizeddel ezelőtt „A lelkem mosti virágzik" című fohászában így énekelt a költő az élet Urához: Ó én Uram! A lelkem most virágzik. Kimondhatatlan sok virág van ottan. Engedd, hogy éltem őszén én is dúsan Álljak előtted — érdemmel rakottan! Ki mondhatja el több joggal, hogy az ég meghallgatta kérését, mint Harsányi Lajos, a mi jubiláló nagy magyar költőnk?
