Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

ADATTÁR - Dr. Jenei Ferenc: Győr szab. kir. város jubileumi ünnepségei

A megyéspüspök Úr a következő beszéddel köszöntötte a jubiláló Győr szab. kir. várost: Nagyméltóságú Miniszter Ür! Mélyen Tisztelt Díszközgyűlés! Ma kétszáz éve. Ájtatos csend a bécsi Hofburg egyik díszes termében. Győri urak: két kanonok és több polgári egyén lélekzetvisszafojtva figyelik, ahogy a nagy királynő ráhajol a pergament fölé, melyet az udvari kancellár gróf Batthyány Lajos kiterített előtte az íróasztalra és belemártja a lúdtollat az arany kalamárisba és finom női kezének erőteljes mozdulatával aláírja nevét: Mária Terézia. Jól hallani a tollnak sercegését a dermedt némaságban. Pillanat az egész. Felemelkedik székéről a fiatal uralkodónő és nyájasan odafordul a magyarok csoportja felé. Ezek hálatelt köszönetet mondva mélyen meghajolnak s mire kiegyenesednek, már el is tűnt a fejedelmi jelenség. Szinte támolyogva, szótlanul haladnak át szebbnél-szebb kárpitozott termek hosszú sorozatán, le a bársonyos szőnyeggel borított márványlépcsőkön. Csak amint kiérnek az udvarba és megcsapja arcukat a tavaszelő hűvös szellője, térnek magukhoz ámulatukból és nyílik meg ajkuk. Egymás nyakába borulnak a győri magyarok. A székeskáptalan képviselői: a nagyprépost s a pápóci prépost meg a városi polgárság küldöttei leplezetlen örömmel köszöntik egymást. Kik ezelőtt néhány héttel még ádáz vitában harcoltak egymással és alkudoztak holmi vásári és hidvámi illetékekről, ma boldogan élvezik együtt azt a valóságot, hogy egyformán büszke polgárai a legújabb szabad királyi városnak: az ősi Győrnek. Hosszú évszázadok álma teljesült ezen az audiencián. Most lett csak nagykorúvá a régi város. Pedig másfél évezrede akkor már, hogy a római légiók megalapították a három folyó torkolatánál Arrabonát. Túlélték hatalmas sáncai a népvándorlás változatos és kultúrákat romboló korszakát. Ide telepedtek a hunok és fontos gócpontul használták az avarok. Ügy mondják ők adták a városnak gyűrűhöz hasonlatos erődítményeit, melyek miatt a Győr nevet kapta. A honfoglaló magyarok is alkalmasnak találták ezt a helyet a védelemre s a településre. Szent István püspöki székhelyül választotta s egyben várispáni központtá avatta. Az erődítmények és folyók oltalma alá vonultak hamarosan mesterek és kalmárok. Régi közlekedési vonalak kereszteződésénél ezen a helyén szívesen tartottak vásárt és cseréltek gabonáért, állatokért különféle ipari árut és kereskedelmi cikket. Néhány évszázad alatt már egybeolvadt a püspök népe, a káptalan jobbágysága, s királyi jobbágyok egységes városi polgársággá a mindenfelől ideszivárgott mesterek