Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Valló István: Győr százados ünnepe 1843-ban

A bécsi kapuhoz vezető útnak mindakét oldalán rendben tartott kedves sétautak kanyarognak a fák alatt. Az út jobb oldalán áll a színház, mellette egy kis bodega-féle épület, ahová a színészek szoknak járni étkezni. (Való igaz, hogy ilyenkor ellepi a város aranyifjúsága is.) A másik oldalon kedves promenád. Itt van a nemrég elhelyezett „ivó zengő játék" is, egy kút, amely leleményes szerkezettel többféle zenedarabot is játszik. A márciusi szép napsütés igen sok népséget csalogata ki kellemes időtöltésre. Különösen a szépnem keresi fel előszeretettel a promenádot, ez pedig Győrött ugyancsak kiadósan szép spectaculum. S mert a zengő kút éppen egy Mozart menüettet játsza, nemcsak a szemet gyönyörködteté a látvány, hanem a fülnek is felette kellemetes vala a nyújtott muzsika. A színház öreg falai is egészen megújulának. Ügy látszik Ecker János uramnak, a nagy színházbarátnak mégis sikerült kierőszakoskodni egy kiadós tatarozást. A színház falán a mult hónapról itt maradt utolsó színlap nagybetűkkel hirdeté még Egressy Gábor uramnak a felléptét. Haliam később, magával Kovách Pál urammal is beszéltem róla, hogy itt a magyar színészetnek igen kedvelt jó helye volna. Kovách doktor úr Jankó Istvánnal és Zmeskál Istvánnal együtt még három év előtt nem kis fáradozással létrehozott egy színészetpártoló egyesületet, amely a magyar színészek látogatása idején mindig telt színházat biztosíta. örömrepesve haliam, hogy a német színészet kezd már egészen kikopni a városból. Megérdemlik hát ezek az urak, hogy neveiket ide jegyezzem ország példájára, hogyan kell a magyar szóért tenni. A magyarosodásban különben is derék és dicséretes haladást tapasztalék. Még jurátus éveimből emlékezem Czech János polgármester úrra, aki lelkes szószólója volt a magyar nyelvnek s jórészben az ő érdeme, hogy ma már a városházán minden hivatalban minden írás magyar nyelven készül. A tudós polgármester urat fel is vitte a Magyar Tudóstársaság Pestre, hogy ott dolgozzék az egész ország javára. Czech János polgármester úrra való emlékezésem vezete el a Torony-utcába, a várostoronyhoz, hogy megnézzem, vajh megvannak-e még azok a valóban dicső intézetek, amelyeket a 3l-es nagy kolera után ő létesíte. A szegények intézetére és az árvaházra gondolok, amikről nemcsak beszéltek a győri polgárok, hanem versengtek is azon, hogy minél jobban segítségére legyenek az intézetben levőknek. Milyen örömtől repeső szívvel láttam, hogy a győri polgároknak a lelkesedése nem volt szalmaláng. A várostorony helyiségeiben elhelyezett szegények most is jó eltartást és foglalkoztatást, az árvák pedig gondos nevelést kapnak. A polgárságtól ma is havonta beszedik a koldulás megváltása címén adományaikat s ez az elmúlt esztendőben is majd 10.000 frtra rúgott. A szegény intézet tőkéje pedig már a 100.000 forintot is meghaladja. A városházán később