Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Valló István: Győr százados ünnepe 1843-ban

UMltpJt 1843-ban. A Karmelita téren összefutott a kíváncsi nép, amikor postakocsink vidám kürtöléssel keresztülrobogott a bécsi kapun. Néhány gyerek a Bárányig is utánunk szaladt, hogy kíváncsiságát kielégíthesse és tanuja legyen a postakocsi érkezésének. Valami nagy spectáculumot nem nyujthatánk a kíváncsiaknak, mert mindössze ketten valánk, egy tiszt a Gollner féle ezredből, meg jómagam. Útitársaink már a Nádornál kiszállának. A tiszt úr az utánuk szaladó suhancok egyikének kezébe nyomta csomagját s már siete is el. így a fogadós mosolygósan örvendező tisztelgését egyedül, de annál kegyesebben fogadám. Poggyászommal nem sok gondot okozék az elősiető személyzetnek, hiszen csak két napra jöttem. Láttam is a fogadós szörnyű kíváncsiságát, kiféle lehetek és mijáratban vagyok. Kirukkolék hát előtte gyorsan és aperte, hogy a százéves ünnepséget jöttem megnézni, sőt meg is akarom írni a Pozsonyi Magyar Hírmondóban. Leve erre igen nagy becsületem a fogadós uram előtt, aki azt sem tudta, hogyan járjon kedvemben. Adta a jó tanácsokat, kihez menjek, hova forduljak, kikkel beszéljek, mit nézzek meg. Végig is hallgatám türelemmel, minek árultam volna el neki, hogy eléggé verzatus vagyok itt, hiszen két évet tölték el a jogakadémián tanulva s hogy épen a jurátusi években kötött s azóta ingatlan fennálló barátsággal vár engem Karpf Sándor szenátor úr, Karpf Antalnak, a messze híres orvosnak fia. Nem is késlekedek tovább egy tapodtat sem. Az emlékezésnek melege úgy átfüte, hogy azon nyomban neki indultam a városnak, hogy a jólismert régi utcák, öreg házak között kószáljak a szép évek kedves emlékeit keresve. Olthatatlan szomjjal indultam neki a bolygásnak, de a szándék, bizony felibe marada, mert — uramfia — nem győztem eltelni a csodálkozással, hogy a tíz év alatt, amely időközben leperge, mennyire megváltozott és mondjuk ki nyíltan, menynyire megcsinosodott ennek a városnak a külső képe. S a régi emlékek helyett az újdonságok töltenek el. Már a postakocsiból vágyakozó tekintetet vetek a szigetre, a város kedvelt gyönyörködtető helyére, amely ugyancsak megszépüle. Utam hát arra irányozám.