Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
TANULMÁNYOK - Dr. Tomaj Ferenc: Győr népessége Mária Terézia korában
pedig 2.567 munkást, illetve napszámost mutattak ki. öt év alatt tehát a napszámosok és munkások száma 713 fővel szaporodott. Feltűnő, hogy a kimutatott napszámosok és munkások között rendkívül sok a nő, bár számuk 1777—1782 között némileg csökkent. Sajnos arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy a munkások és napszámosok jelentős száma hogyan oszlott meg a főbb foglalkozási csoportok szerint. Pedig milyen érdekes lenne, ha ki tudnánk mutatni, hogy a kétszáz év előtti Győr gazdasági életében milyen szerepük volt és milyen volt az arányuk a város gazdasági, ipari és kereskedelmi életében. Ugyancsak rendkívül fontos egy város népessége összetételénél a szolgák és cselédek számának alakulása is. Ezeknek száma ugyanis mindenkor a város polgári vagyonosodásának egyik jelentős fokmérője. Érdekes, hogy a cselédek és szolgák száma is az ipari és kereskedő jellegű városokban emelkedik ki. A cselédek száma és az iparos jelleg között már a múltban is bizonyos összefüggés volt. Az iparos város túlnyomó részben nagyszámú cselédség által tűnik ki, míg ahol az ipar nem jelentős, a cselédek aránya is kisebb. 30 ) A szolgák és cselédek száma 1777-ben Győrött 1.250, míg 1782-ben 1483 volt. Ebből a férfiak száma 1777-ben 355, öt évvel később pedig 375, míg a nők aránya 895, illetőleg 1.108 volt. Tehát, amíg öt év alatt a férficselédek száma mindössze hússzal emelkedett, addig a női cselédek száma 213-mal növekedett. Győrött az ipari és kereskedelmi jelleg mellett a szolgák és cselédek nagy számát az is magyarázza, hogy a városban ebben az időben elég sok a jómódú főurak, nemesek és papok száma, akik nagy szolga- és cselédszemélyzetet tartottak. Az összeírásoknak a tanulókra vonatkozó adatai a városok szellemi életére vetnek élénk világot. Mindkét összeírás feltünteti az iskolába járók számát, megkülönböztetve a helybeli tanulókat az iskolalátogatás céljából beköltözött idegen tanulóktól. A helybeli tanulók száma, valamint nem és felekezet szerinti megkülönböztetése a városok iskoláztatási állapotára enged következtetni. Az idegen tanulók adatai viszont a fentieken kívül arra is rávilágítanak, hogy mekkora volt a hatásuk az egyes városoknak, mint szellemi gócpontoknak, vidékük közművelődésének fejlődésére. 31 ) Az összeírások e tekintetben nem adnak valami kedvező képet. Általában alacsony az iskolába járó gyermekek közölt létszáma, különösen a leánytanulókat illetően. Győrött 1777-ben a helybeli tanulók az összlakosságnak 3.5%-át tették ki, ami nem tekinthető túl nagy aránynak. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor a helybeli s0 ) dr. Thirring Gusztáv: Városaink lakosságának kereseti viszonyai a 18. század végén. 3*) dr. Thirring Gusztáv: Sopron városa a 18. században. 117. o.
