Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.
TANULMÁNYOK - Dr. Tomaj Ferenc: Győr népessége Mária Terézia korában
A mesterek, a legények és az inasok arányát tekintve Győrött a szabad királyi városok átlagánál jobb volt a helyzet. Itt ugyanis 1777-ben a mesterek az összes iparosságnak 40.5%-át, a segédek a 47.0%-át, míg az inasok 12.5%-át alkották. 1782-ben még jobb volt a helyzet. Emelkedett ugyanis az elmúlt öt év alatt a mesterek, a legények és inasok száma is, azonban a legjelentősebb emelkedést az inasok között találjuk. Ekkor ugyanis a mesterek az össziparosságnak a 40.1%-át, a segédek 43.0%-át, míg az inasok 15.9%-át alkották. Volt ugyanis mester segéd inas összesen 1777-ben 565 647 176 1.388 1782-ben 599 656 236 1.491 Egy mesterre Győrött átlag 1.5 alkalmazott jutott. Ennél jobb volt az arány Pozsonyban 2.7, Pesten 2.1, Komáromban 2.1, Kassán 2.0 és Selmecbányán 1.7. Rosszabb volt viszont az arány a nagyobb városok közül Újvidéken, ahol 1.3, Szegeden, ahol 0.9, Zomborban, ahol szintén 0.9, Debrecenben, ahol 0.6 és Szatmárnémetin, ahol mindössze 0.4 segéd jutott egy önálló iparosra. Rendkívül érdekes lenne, ha arra volnának adataink, hogy a kétszáz év előtti Győr iparossága az egyes iparnemek szerint hogyan oszlott meg. Ilyen adatok azonban Győrre vonatkozóan nem maradtak fenn. Mindössze annyit tudunk, hogy ebben az időben különösen a vargák, tímárok, szűcsök, szíjgyártók, lakatosok, szappanosok, gyertyamártók, ácsok, kőművesek, hajóépítők és puskaművesek voltak különösen jelentős számban a város területén. De voltak itt kályhások, fazekasok, kéményseprők, fuvarosok, vízimolnárok, ötvösök stb. is igen szép számmal. Különösen a kályhás ipar volt az, amelyik szerte az országban híres volt. A 18. század második felében még igen kis részt foglalt el a kereskedők száma a városok népességében. Az 1777. évi összeírás szerint a városokban a kereskedők száma mindössze 3.089 volt, vagyis az iparosságnak épen egytizede. 26 ) A kereskedelem akkor még a legtöbb városban a kiskereskedelem bélyegét hordozta magán. Ebben az időben, mikor az országos vásárok a közönség áruszükségleteit még nagy mértékben kielégítették, a lakosságnak csak kis része űzte a kereskedelmet kizárólagosan. Érdekes adatot találunk 1773-ból a győri vásárokra vonatkozóan. Egy elzászi francia nemes, dunántúli utazásai során, Győrött is járt és 1773. június 8-án a győri vásárt is meglátogatta. Ezt a vásárt — ahogyan a szerző írja — minden esztendőben két nappal Űrnapja előtt és Űrnapján tartják. Győrött e napokon rengeteg vásáros nép — mintegy 8.000 ember — sereglik össze: magyarok, horvátok, oláhok, németek, sőt külföldiek is. Erre a vásárra óriási mennyiségű állatot hajtanak fel, 2a ) dr. Thirring Gusztáv: Városaink népesedési viszonyai 1777-ben. 23. o. /
