Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban III.

ták ellen, elesik. Ez a jelenet egyik epizódja volt annak az ellenforradalomnak, amelyiknek sok hősét akasztatta fel egy vérszopó hiéna: Számuelly Tibor, aki a győri kereskedelmi fiúiskolának volt a növendéke, akire azonban városunk nem büszke. Katinka felesége lesz a boltos fiának. Dezső pedig folytatja a nemesi rangra jutott család történetét. Férje lesz az özveggyé vált leánynak, Violának. Az eseményekkel szinte túlfűtött regény tobzódik győri színekben és hangulatképekben. Győr és környéke szépen vannak leírva. Rábcahely, az egyik színtér, közel van Győrhöz, mert onnan a Tákón keresztül a Püspökvár tetőtlen tornya látszik. Győr utcái, különösen a Megyeház és a Rákóczi-utca barokk palotái elevenednek fel lakóikkal együtt. Látjuk az ötvenes-hatvanas évekből még itt maradt Klemmi néniket, akik még németül traccsolnak, mert mint az író mondja, akkor sváb világ járta még Győrött, a kiegyezés előtt még az úri kisasszonyok is jobbára sváboltak. Látjuk a régi német polgári elem pusztulását és evvel kapcsolatosan a zsidóság beözönlését és térfoglalását is. A politikai mozgalmakból igen sok kóstolót kapunk. Le van irva pl. 1919 május elseje. A győri munkásság vissza akarta foglalni Komáromot. Ez volt az úgynevezett komáromi puccs. Pitroff szerint 400 magyar munkás esett el a hídért vívott harcban. (A szám az én emlékezésem szerint túlmagas!) (A komáromi temetőben lévő síremlékükön 103 a halottak száma! A szedő!) Egy helyen így sóhajt fel a szerző: Ö Uram Istenem! Borzasztó idők voltak azok! Valami bolond aszszony, aki olyan tanfelügyelőfélének nevezte ki magát, bement az iskolába és a tizennégyéves leányoknak előadást tartott a szabadszerelemről. A szemérmes anyák felzúdultak és a gyermekeiket otthon tartották. A fúria dühöngött és harmadnap összeíratta az asszonyokat. Csak akkor kaphattak kenyérjegyet, ha kiváltották a cselédkönyvüket. És ezért a cselédkönyvért személyesen kellett elmenni. Az asszonyok nem ettek ezentúl kenyeret, vagy faluról lopták be, ha volt honnan. (153. lap.) A személyek jellemzése kitűnő: a nagymama, Laci és az öreg lump báró pompás figurák, adomákkal jellemzi őket az író. P. Pál Ödön szemmelláthatólag a komoly polgári munkát dicsőíti a léha gentryskedés ellenében. A zsidós gondolkodást amelynek minden csak üzlet, élesen kifigurázza. Stern így beszél: — Persze, persze — bizalmaskodott Mór — kell a pénz. De a partie, ce ... — és megcsókolja az ujjahegyét —, az elegáns. Hallom a kelengye is hochelegant cec ... a körtési Blattnak van ízlése. És nyolc szobaberendezés: négy itt, négy Bécsben. A többi a kastélyból kerül. És a baronesz, cec . .. mondhatom: príma Ware . .. Ezek a Sternék és Blauék forgatják ki a régi földesurakat a kastélyaikból és ezekből lesznek az újabb főnemesek. P. Pál Ödönnek regénye jó tükre a győri és győrmegyei