Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban III.
t életnek, hisz az írója hosszú időt töltött Győrben és tagja volt a legelőkelőbb társaságnak. Pitroff Pál Göllén született 1884-ben; a kolozsvári egyetemen szerzett tanári oklevelet és doktorátust. 1907-ben került Győrbe tanárrtak a főreáliskolához és itt működött 1922-ig, amikor Pestre helyezték át a minisztériumba. Győrött részt vett a Kisfaludy Kör megalakításában, sokat szerepelt, mint felolvasó. A Kör alelnökének választotta meg. Feleségül vette Szodtfridt József volt főispán Irén nevű leányát. Költeményköteteket adott ki, tanulmányokat, irodalomtörténeteket írt, ifjúsági iratokat. Jelenleg Pesten él, gyakorló főgimnáziumi tanár, a Szent István Akadémia irodalmi osztályának főtitkára. Amilyen sikerült ez a regénye, reményünk van arra, hogy még más győri vonatkozású elbeszélő művet fog írni, hiszen „A bujdosó vagyon" bőségéből is látszik, hogy igen sok témája lehet még raktáron. Pitroff regénye a megyei uraknak és a győri felső tízezernek életét rajzolja, Finta Sándor érdekes regénye, a „Vásárosok" pedig egyenesen a győri iparosok életébe visz bennünket. Ezt az életteljességet a szerző, aki győri fiú, ifjúsági emlékeinek, első friss benyomásainak üdeségével, pompás megfigyelőképességével színezi ki és domborítja ki eleven valósággá. A győri vásáros népek tűnő világát festi, a híres győri országos vásárok tarka és mozgalmas életét. A régi jó iparosokat dicsőíti, akik becsületes munkát adtak, és valóságos elégiát zeng pusztuló dicsőségük fölött. A regény sötét háttere a gazdasági viszonyok változása. A régi kézi ipart a gyáripar selejtes portékáival háttérbe szorítja, megfojtja, — az önálló kisiparosokból a tőke rabszolgái válnak. A mesterekből gyári munkások lesznek, a kirakatba tett csalfa látszat ellenére a nagy tömegek nyomorúságban tengődnek. Győr a kiegyezés óta iparűző város lesz, gabonakereskedelme, állattenyésztése háttérbe szorulnak. Potemkin-várossá válik. Fenn az ernyő, nincsen kas, ez az idők jelszava. A helybeli vagyonszerző iparosoknak és kereskedőknek fiai, mivel már az apák is nehezen védekeztek a betóduló új honalapítók ügyessége ellen, otthagyják a műhelyet és a pultot, tanulnak uraságot, hogy úgynevezett lateinerekké válva, irodákban, hivatalokban görnyedjenek, és majmolják a gentryt. A kisebb iparosok pedig proletárokká válnak. Nő az elégedetlenség, és a szociáldemokráciában szervezett munkásság egyre nyersebb és vadabb módon követeli a gazdasági rendszer bukását. Ezt a korszakot szemlélteti Finta ügyes regénye. Meséje igen egyszerű. A Bástya-utcában, Halma Márton csizmadiamesternél legénykedik Bartal István. Parasztfiú volt, Halma reáakadt a vásárban, magához vette, felnevelte, kitanította. Bartal szerelmes a szép, derék, dolgos Lizibe, Szalay