Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
ADATTÁR - Bodócs István: „Alásony Úr", a „tarkasólyom" nemzetségfő emléke egy dunántúli helynévben
Az idézett név csk lekopásos torzítása az „alacsyn" török szónak, mely a mi szintén török származású kökörcsin növénynevünknek állattani analógiája. Érdekes, hogy mindkét szó egyes színnevek továbbképzése a török -csin képzővel, mely a különböző nyelvjárásokban és különböző történeti időkben -syn-sün-sun magas-, illetve mélyhangú alakokban is előfordul. Ami e két szó jelentését illeti, erre vonatkozólag a következőket jegyezzük meg. A törökségben a „kök" a mi „kék" színnevünknek eredeti alakja s így a kökörcsin tulajdonképen „kékes" jelentéssel rögzíthető s azért nem kell csodálkozni azon, hogy míg nálunk egy íbolyáskék virágú növény, addig az egyik török tájszólásban kékesszürke vadgalamb, tehát állatfaj a jelentése. A török „alacsyn 1 * a velünk kétségtelenül közeli rokon baskírok nyelvén (a mélyhangú i betű miatt!) magyar átírásban „alasun" alakban adható vissza s előrésze török „ala == tarka, foltos" szóval, végső tagja pedig a már említett ,,-sun" képzővel azonos s így szószerinti jelentése „tarkás" lenne, a török közhasználat azonban a vándorsólyomra ruházta ezt a nevet. Ez az elnevezés igen találó, amennyiben ezt a vakmerően bátor, csak repülő vagy legfeljebb fán ülő madárra vadászó rablót, legtöbbször csak alulról láthatjuk, már pedig az alsó teste fehér (legfeljebb a mell táján van némi rozsdás árnyalat) és messziről is jól látható fekete hosszanti foltokkal, lejjebb pedig haránt sávokkal is tarkázott. (Jól sikerült képe látható Chernél István „Magyarország madarai" c. munkájának 433. oldalán a III. kötetben!) Népünk ezt a vérengző sólyomfajtát ma is jól ismeri, mégpedig az alföldi tanyavilágban hegyesszárnyú kánya, egyebütt galambfogó héja néven. Érdekes véletlene a történelmi sorsnak, hogy e madárnév ótörök alakja, sok máshoz hasonlóan, egy dunántúli helynévvé rögződött személynévben maradt fent! Pápától délnyugatra, illetve a Somlyó hegytől északészaknyugatra fekszik „Nagy Alásony" község, melynek első okleveles emlékei a herceg Batthyány család körmendi levéltárából kerültek elő bizonyos határleírásokkal kapcsolatban, éspedig 1269: Usque putheum Alasunkutha uocatum (Körmend III, 2, Pozye 90); 1340: Ad puteum Olasun dictum (ugyanott 86). In medio duorum poteorum Olasun et Muso dictorum (u. o.). Ezek szerint a szintén dunántúli „Urkuta" helynévvel analóg „Alásony kútja" már elég korán szerepel határleírásokban, ezenkívül azonban kétségtelen adataink vannak arra nézve is, hogy mint családnév, legalább is a XV. század végéig még használatban volt. A Zichy Okmánytár V. kötetének 489. oldalán ugyanis 1403-ban szerepel egy Andrea Alachon nevű egyén, a Szent Benedekrend pannonhalmi levéltárában pedig 1437-ből Briccium Alachony nyer említést. Minthogy ebben a korban a ch tulajdonképen a mai cs betű jele, ennélfogva mindkettőnél „Alacsony" a helyes olvasás, vagyis az eredeti ótörök alakkal állunk szemben. Nyelvészettörténeti kuriózum gyanánt megemlítem, hogy a fenti adatokat a Magyar Oklevélszótár reves értelmezéssel az „alacsony = humilis" címszó alatt közli a 14. oldalon, Szamota István kitűnő nyelvészeti ösztönére azonban mi sem jellemzőbb, mint hogy zárójelben ezt mindjárt meg is
