Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
ADATTÁR - Bodócs István: „Alásony Úr", a „tarkasólyom" nemzetségfő emléke egy dunántúli helynévben
kérdőjelezte, a hagyatékát feldolgozó Zolnai Gyula pedig a „Javítások és pótlások" című függelékben az 1123. oldalon már közli azt is, hogy Karácsonyi János megállapítása szerint az 1269. és 1340.-iki adatokban az „Alásony" helynév lappang, mely Cuczor— Fogarasinál „Alason" alakban szerepel. Végül szerzőnek volt fenntartva annak felismerése, hogy az összes esetekben az ótörök „alacsyn = alasun = alásony" sólyomnévről van szó. Ezzel újabb bizonyságát nyertük annak, hogy honfoglaló őseinknek kétségtelenül volt egy török eredetű vezető-, illetve szervező rétege, mely azonban hamarosan beleolvadt a túlnyomó többséget képviselő ugor magyarságba. Egyébként az sem érdektelen ránk nézve, hogy az ótörök „Alásony = tarka sólyom" személynév kirgiz „Lacsyn" alakja a kipcsaki tatároknál is fentmaradt. Rásonyi László ugyanis a „Magyar Nyelv" 1941. évfolyamának 117. oldalán a „Mak" nemzetségnévvel kapcsolatban megemlíti, hogy ennek az orosz kicsinyítő „-ej" képzővel ellátott alakja Kipcsakban is megtalálható, amennyiben az orosz évkönyvek 1557-ből említenek egy „Mokej Lacsinov" nevű egyént. Minthogy az orosz krónikák és oklevelek legtöbbször o betűvel írják át a türk, besenyő, polovec és kipcsaki nevek „a" betűjét, s tekintettel arra, hogy az eredetileg minden valószínűség szerint többes genitívuszi -ov végződés a szláv nyelvekben származásképzővé alakult át, 4 ) ennélfogva a kérdéses tatárnév „Sólyomék Maksája", vagy a magyar felfogáshoz közelebb hozva „Sólyomfi Maksa" alakban adható vissza 5 ). Ez a kipcsaki adat azonban ne okozzon félreértést olyan irányban, hogy az 1269-es dátum miatt esetleg az 1241-es tatárbetörés következményeire gyanakodjunk! Kétségtelen ugyan, hogy minden nagy háború, tehát a tatárjárás után is maradtak vissza nálunk a főseregtől elszakadt s végül jtt rekedt kisebb csapatrészek s ezeket az országépítő IV. Béla királyunk szívesen letelepítette ugyan az elpusztult részekre,®) mégis kétségtelen, hogy a) ezekből a tatárokból szolganépek lettek s így letelepülésük (egy későbbi korból származó analógia alapján) legfeljebb holmi „Tatárszentgyörgy" vagy ehhez hasonló elnevezésekre adhatott alkalmat; b) ha valami kisebb cs3pat a vezérrel vagy törzsfőnökkel együtt telepedett volna is le, legfeljebb Tatárfalva, Tatárfölde vagy ezzel analóg szerkezetű helynevek kialakulásáról lehetne csak szó, mert a tatár törzs vagy *) Bizonyos tekintetben tehát megfelel az angol Mac = arab Ibn — héber Ben = magyar „fia" szónak, csakhogy ezek az említett nyelvekben előrag gyanánt nyernek alkalmazást, vagyis személynév előtt alkalmazva, az illetőtől való leszármazást jelentik. Példák: Mac Donald — Dóhátfi, Ibn Roszteh — Roszteh fia, Ben Hur == Hur fia, az utólagos összetételre pedig az angol-amerikai John-son = norvég Johan-sen —- magyar János-fi. s ) A Mok-Mak személynév és a belőle származó Moksa-Maksa (valószínűleg becéző) neveknek még az emléke is kiveszett a köztudatból, ellenben mindmáig él a régi Bak szn.-ből származó Baksa családnév! 8 ) Ilyen tatártelepülés történt pl. Pest közelében, a Dunántúl pedig a Bakony egyes elzárt helyein maradtak fent kompakt tömegben élő maradványok. így máig rendkívül feltűnő a dudariaknak szögletes és tipikusan mongoloid arcvonásuk!
