Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Jenei Ferenc: Énekek Gyűjteménye I.

33. Megholt feleségem, satis tarde quidem, Oda reménységem, debuisset pridem; Jó gazdaasszony vala, multa dissipavit De kár, hogy meghala! plura perporavit. Az ő szép szemei; veluti bubanis, Kegyes tekéntési; sicut Pharaonis. Szomszédim sírjatok; omnes collotentur, Vélem zokogjatok; mihi gratulentur. A régi énekeskönyveinkben elterjedt felemás nyelvű búcsúztató rövidebb változata, melynek legterjedelmesebb szövegét a Pannonhalmi Énekeskönyvben Gálos Rezső találta és Tolnai Vilmos közölte: Makaróni nyelv és irodalom, M. Ny. 1930. 36. Szomorú Hír. 1. Egy szomorú hattyú repül fejem felett Szomorú hírt hozott „jaj" szóval érkezett, Mihánt megérkezett, mindjárt búba ejtett Hogy az én Galambom engem elfelejtett. 2. A nagy sírás miatt nem tudok szóllani, A' követnek pedig el-kellett menni Ah szomorú szívem! jaj! hová kell lenni Én vég örömimnek, így kell véget vetni. 3. Még az Liliom is meg szokott hervadni A' régi szépséget el szokta hullatni, A' virágok között én is virág voltam, De díszem, s' illatom már el szalasztottam. 4. Térdet, fejet hajtok, ha tetszik szívednek Igaz szívet nyújtok hív szeretetednek. Hív szeretőd voltam; de már nem szólhatok, Hanem az Istentől minden jót kívánok. 37. Csokonai Vitéz Mihály: Alku című költeménye a költő megnevezése nélkül.