Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Jenei Ferenc: Énekek Gyűjteménye I.

27. A' véletlen eset. 1. Azt ki nem mondhatom, mi talált engemet, Mi hasítja gyakran szomorú szívemet. 2. Látom a' tavasznak mindenek örülnek, Gyenge violákból koszorúkat kötnek. 3. De az én bajaim inkább öregbednek, És nagyobb fájdalmim soha meg nem szűnnek, 4. Gyakran a' pennámat forgatom kezemben, Hogy szívem fájdalmát leírjam versekben, 5. De félre kell tennem: más jutott eszembe És nagyobb gyötrelem érkezett szívembe. 6. El-hagyván engemet nagy keserűségre, Tudom, hogy nálamnál nem találsz hívebbre. 7. Szomorú órámban nincs ki vigasztaljon, Ezen a világon, ki örömet hozzon. 2s. Magyar Márs. 1. Fényleni kezdenek ím az Egek! Múlnak az éjféli fergetegek, Tündököl ím ama reggeli fény, Hamvából ébredez árva remény. 2. A' Kegyes Ég segedelmet adott, A' tyrán' ostora el-szakadott, Gyilkoló fegyvere el-töretett, Rémítő nagy hada szétveretett. Már huszonharmadik est letele Franczia háború, hogy ki kele: Füstbe boríta sok udvarokat S újra meghármoza, sok jajokat. Gallia győzni szokott fiai! Értitek, mit tesz ez a Lipsiai Ütközet, hogy Magyarok serege, Mint ama tél dühös fergetegje.