Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Jenei Ferenc: Énekek Gyűjteménye I.

5. 6. Nagy dühös indulattal magatok, Már koszorúzza vitéz seregink Hogy lovon éllyenek a' Magyarok! Hunnusi bajnak ezeredink , Szóllatok: nem lehet, már de fenébb Gallia szívében elhullatott, ördögi gondolat ez, nem egyébb. Rajta erejeik eljuttatott. Szerzője ismeretlen. — Közöltük id. h. I. K. 1937. 29. Magyar Verbung. i. Ki küldötte Ferencz király Nyalka verbunkját. Ki tétette piatzára Veres zászlóját: Nosza ide gavallérok! vígan mulassunk! Teli borral az üvegek! vígan tántzoljunk. 2. Amott sétál egy szép dáma Nagy bátorsággal, Utánna megy egy gavallér Nagy álnoksággal: Lassan sétálly, lassan ballagj édes galambom! Hogy ezüst kard oldalamon meg ne tsillámlyon. 3. Az én kardom markolattya Tiszta ezüstből Csillagokra ki van rakva, Nem öntött rézből: Hogy ha reá' süt a napfény, szépen tündöklik, Mellyet sok jó édesanyák sírva kesergik. 4. Fel ülök pej-paripámra Elmasérozok, Utánna a' Franciának Nem reterállok; Hogy ha nyer az én kardom sok Franciákon, Ekkor mondgya jó Királyom: Édes Magyarom. 5. Fel-ülök pej paripámra Elmasírozok, Azzal egészséget mondok Édes Atyámnak!!! Tudom sok bánatot szerzek édes Rózsámnak, De tudom még többet hagyok szülő dajkámnak.