Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Gallus Sándor: A Győri Városi Múzeum 1941. évi koroncói ásatása

teit nem közölhetem, mert a kutatóárokban csak egy része került elő és a területet egyelőre tovább nem bolygattuk. A kutatóárok nyugati végében, 95 cm mélységben közvetlen a humuszos homok és tiszta homok élesen elváló határán, kis, nyílásával a földre borított kelta urnácskát találtunk. (II. árok 2.) A II. árok leletei tehát kelta lakótelep jelenlétére vallanak. Római kor. A D terület cölöplyukai, mint ahogy azt már említettem, legnagyobbrészt egy rómaikori gazdasági épülethez tartoztak. A gazdasági épület a cölöpök és a kiterjedt paticsnyomok tanúsága szerint fából épült. Az udvart az épülethez csatlakozó árok vette körül. Az épülethez két egymással szemben elhelyezett sütőkemence is tartozott. Az épület alaprajzáról és leleteiről részletesen majd csak akkor számolhatunk be, ha az egész épületet kiástuk. Jelenleg az egész komplexumnak mintegy a felét tártuk fel. A cserepek, fibulák és pénzek tanúsága szerint az épület a Kr. u. IV. századba datálható. Az elpusztulás időpontjára és okára egy barbár, hunkori bronz csat vet fényt, amely szórványosan került elő a gazdasági épület udvarán. Árpádkor. A kutatóárkok által érintett E területen árpádkori földkunyhó maradékát találtuk. A földben csak a gondosan megépített tűzhely vol kivehető. A vastag, cca 2 cm-es és erősen kiégetett sárpadka alatt a tűzhely szórványosan alá volt cserepezve. A cserepek egy bográcshoz tartoztak, amelyet dr. Domanovszky György a XIII—XIV. századba datált. Koroncó lelőhelyeinek felkutatása közben Kádár dr. két helyen végzett tájékoztató jellegű ásatásokat. Koroncó régi templomainak nyomát keresve, az úgynevezett Pusztatemetőben, ahol ma egy kereszt jelzi azt a helyet, ahol állítólag Koroncónak a mai barokk templom előttről származó temploma állott, kiterjedt újkori temető nyomaira akadt. Az újkori temető azonban egy sokkal régibb, Árpádkori temetőre települt, amit egy szórványosan előkerült arany hajkarika bizonyít. A temető, a feltárt helyen igen zsúfolt volt, a sírok egymáson keresztül-kasul, egymást erősen pusztítva és zavarva találtattak. Valószínű, hogy még előkerülhet a régi temető bolygattatlanul maradt néhány sírja is. A Csukási tagon évekkel ezelőtt gátépítés közben a munkálatokkal megbízott vállalat barbár módon lekubikolt egy nagyobb épületet. Próbaásatásunk eredménnyel járt, amennyiben a kubikusok által még épen hagyott vékony alapfelrészletek segítségével az épület rendeltetése tisztázható volt. A kubikusok adatai szerint a falak között sok emberi csontot találtak. Minden valószűnség szerint egy gótikus, karélyos alakú kis kápolna kriptáját pusztították el. A kápolna előtti területen a történelem emlékei iránt teljes érdektelenséget tanúsító vállalat több edényekkel megrakott kemencét is veszni hagyott. Az anyag egy része Czigány Béla buzgólkodása folytán a pusztulásból megmenekült és jelenleg az ő gyűjteményében van. A keramika késő középkori XIV—XV. szd.-i jelleggel bír.