Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Valló István: Serlegbeszéd

folyik a tudományos kutatás a magyar mult, nép, faj, gondolkodás és sajátságok, föld és gazdasági viszonyok feltárására, a másik oldalon csak egyes magános szólamokban ad visszhangot a jövőbenézés, sorskeresés költők, írók tollára váró feladata. Nem lehet a feladatom — s különösen nem e beszéd keretében — a válaszadás és az okok rendszeres kutatása. De önkéntelenül és visszafojthatatlan erővel tört fel belőlem e panasz, mert erre ihletett ez a serleg, amelyből a Kisfaludyak szelleme és nemes hagyománya sugárzik felénk. Irodalmi körünk szeretettel ápolja e hagyományt és féltő gonddal őrzi a szellem épségét. Munkánk során vissza-vissza fordulunk a múltba megbecsült emlékeikhez, hogy erőt és biztatást merítsünk a tisztavizű forrásból. Ezzel a tiszta szándékkal, s a lelkiismeret vizsgálatnak becsületes készségével nyulunk ma újra e serleghez, ezzel a befelé néző lélekkel idéztem Kisfaludy Sándornak írói hitvallását, hogy szorongva kérdezzem magunktól, vájjon körünk munkássága hű maradt-e ehhez a magasabbrendű küldetéstudathoz. Akár azoknak a munkásságára gondolok, akik a magyar irodalom országos értékei s az egész magyar olvasóközönséghez szólnak, akár azokra, akik szorgalmas lelkesedéssel végzik a magyarságtudománynak a győri tájra vonatkozó, kutató részletmunkáját, úgy érzem, a válasz számunkra az, hogy mi jó úton járunk, mert a magunk körében, a magunk tehetsége és képessége szerint fonjuk a fonalat magyar nemzetiségünknek a magyar nyelv, érzés és írás által erősítésére. Ezekkel a gondolatokkal és megilletődött lélekkel nyúlok e serleghez és emelem a Kisfaludyak emlékének épségére azzal a kívánsággal, hogy ez emlékezés váljék mindannyiunkban élő és ható valósággá és szolgáljon magyar érzéstől fűtött munkánk mindenkor magyar nemzetiségünk erősítésére, hazánk és benne városunk üdvére.