Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

ADATTÁR - Valló István: Serlegbeszéd

ratot és eredményt jelent. Véleménnyel, öntudattal, meggyőződéssel és akarattal rendelkező magyar társadalom kell, amely ne a vezetőktől várja az irányítást és a gondolatot, hanem érzés és gondolatvilágából merítsenek erőt a vezetők. Irodalmunk azonban csak részben — hál' Isten értékesebb részében — érzi át e hivatást. De sokan vannak, akik,az esztéta hűvös elefántcsont-tornyába húzódnak vissza s a körülöttük zajló világ, az élő valóság felett a szép lélek érdektelenségével néznek el. Vannak, akik a mult szellemvilágába gabalyodva csak múló epizódnak vélik a ma történelem formálását és azt hiszik, hogy a vihar múlásával a kisütő nap újra az ő régi világukat aranyozza be. Vannak, akiket csak a könnyű, pillanatnyi sikerek biztatnak s a népszerűséget keresve írói küldetésük zsinórmértékéül a kiadók és színházak fizetőkészségét tekintik. Nem sajátságos és szomorú tünete-e például korunk színházi irodalmának, hogy néhány darabon kívül ez évek színpadi termése távol maradt a magyar élet problémáitól s amikor korunk egy fájó, nehéz kérdésében a színpad is meg akart szólalni, az Elnémult harangok ötvenéves darabját kellett felújításra elővenni. Nem érezünk-e fájó hiányt, ha a magyar filmek sorozatán végigtekintünk és látjuk az üzleti érdekekkel csupán szórakoztatást nyújtó magyar filmek százait, amik között elvétve sem akad olyan, amely a nemzeti irodalomnak kívánatos mértékét és szempontjait szolgálná? Nem kell-e panaszkodni azért, hogy a mai nehéz időkben is mennyi papír és pénz jut a ponyvairodalom termékeire, s ez mennyi erőt, időt, érdeklődést, jószándékot és olvasóközönséget von el a nemesebb és magasabb irodalomtól. Pedig a tudományos és szakirodalom hatalmas irammal és nagyszerű lendülettel dolgozik éppen a magyarságtudomány minél tökéletesebb kimunkálásán. A régi tekintélyek mellé kitűnő felkészültségű fiatal nemzedék sorakozott fel, folyóiratok állottak sorompóba s néhány kiadóvállalat, — élükön az egyetemi nyomdával — átgondolt és nagyvonalú kultúrprogrammot valósítanak meg kiadványsorozataikkal. íróink és költőink számára mély szántással törik a magyar talajt, hol akad el hát mégis a bőséges aratás? Mi az oka annak, hogy míg az egyik oldalon sok szólamú és gazdag anyaggal