Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban III.

bíróék szobaleányába. Megkéri és feleségül veszi. Eljegyzésüket az Állatvásártér melletti korcsmában, a belvárosi temető szomszédságában tartják meg, Czuppon vendéglősnél, akinél a magyar szabók, szűcsök, gombkötők és csizmadiák találkozni szoktak, egyszóval: a vásárosok. Finta elsősorban a csizmadiák életével foglalkozik. A győri csizmadiák híresek voltak az egész Dunántúlon. Finta nagy kedvteléssel, mély együttérzéssel és vidám humorral ecseteli a jó mestereknek alkonyuló világát, szokásaikat, életmódjukat. Hőse: Bartal István műhelyt nyit a Bástya-utcában, majd átteszi székhelyét az Üjvárosba. Fiatal feleségével sátort állít fel a Kisasszonyi vásárban. Tarka és vonzó képét kapjuk itt a régi híres vásároknak, képet, mely néprajzi szempontból is értékes. Megörökítésre találnak a könyvben a portékát áruló kikiáltóknak furcsa mondókái is. A regény körülvezet bennünket a város egész területén. Látjuk az öreg hajóhidat, a folyópartok töltéseit, Révfalu, Sziget, Újváros utcáit. Helyet kap a leírásban a győriek rettegett réme: a majdnem évenként megismétlődő árvízveszedelem is. Bartal István, a fiatal csizmadiamester, a Rába áradásakor beteg lett, megfázott a mentési munkálatok alatt, sorvadásba esett és meghalt. Az •özvegyasszony egyideig próbálkozik az üzlet folytatásával, de nem bírja a versenyt, eladja a műhely felszerelését és árukészletét Bergernek, a cipőgyárosnak, és mint mosónő tartja fenn magát és két fiacskáját. Az idősebb fiúnak, Józsefnek élettörténetét folytatja a regény. Apja halála után Józsi a reálba jár, jól tud rajzolni. Van egy tanára, aki biztatja, menjen művészi pályára. Érettségi után Münchenbe megy növendéknek a festőakadémiára. Hamar belátja, hogy ez a pálya mégsem neki való és visszatér Győrbe, műasztalos lesz belőle és elveszi feleségül régi játszópajtását, Arankát, a tönkrement bőrkereskedő leányát. Kapcsolatosan az apa és a két fiú történetével résztveszünk sok jó csizmadiamesternek meddő életküzdelmében, tönkremenésében. A kisipar halálra van ítélve. A gyáripar elsorvasztja. A mesteri, sőt művészi munkából lelketlen gyári tucatcikk lesz, bóvli és fusser-munka. A keletkező nagy gyárak: a vagóngyár és az olajgyárak magukhoz szívják a munkaerőket, maisnákká degradálva az embereket, akikből minden kezdeményezés, minden művészi törekvés kivész. A regény folyamán látjuk, hogy milyen volt a város a mult század vége felé és a huszadik század első évtizedében. A kis Bartal még ismeri a Tűztornyot, látja az új Városháza építését, a nagyszerű vásárterek beépítését, eltűnését. A régi, kedélyes biedermeyeres város képe megváltozik. A régi családok pusztulásával együtt jár a zsidóság beözönlése és tüneményes boldogulása is. Pusztul minden, ami régi. Kivágják a töltéseknek, utcáknak nagyszerű és hatalmas nyárfáit és satnya akácokat ültetnek helyükbe. A romlással együttjár a szociáldemokrácia gyors emelkedése is. A valamikor igen előkelő Nádorszállóból népgyűlések helye lesz és sztrájktanya. A kis Bartal-ifú körül megváltozik az élet is. A mécsest kiszorítja a petróleum, a kőolajat a gáz, a gázvilágítást pedig a villanyfény. Az utcán feltűnik a bicikli, a volt mesterek ezen száguldanak a távoli gyárakba,