Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban III.

(Hfmrniudik k&zlentéiuj). Jrta : Jláttt (J-riyyej. Eddig a legjobb és legigazibb győri regényeket Pitroff Pál és Finta Sándor írták. Ezt a megállapításomat nem a regények irodalmi kvalitásaira vonatkoztatom, bár azok is elsőrangúak, hanem a győri élet leghívebb és legteljesebb festésére értem. Ügy érzem, hogy az összes győri elbeszélések között ezekben van a legerősebb helybeli élet, a legerősebb győri hangulat és szín. Először a Pitroff regényével foglalkozom. (P. Pál Ödön: A bujdosó vagyon. Regénv. Budapest, Szent István-Társulat. 171 lap.) Győr már régóta híres disznószállásairól, sertéshizlaltatásáról és disznókereskedelméről. Egy ilyen gazdag disznóbáró-család története a' regény tartalma. A gazdag Rábcahelyi családot eredetileg Rübsacknak hívták. A napóleoni háborúk alatt a vén Rübsack hentes disznóval, marhával kezdett kereskedni. Az állatokat a kincstárnak szállította, négyszeres, ötszörös áron adott túl rajtuk. Maga hajtotta hóban-fagyban, kánikulában a csordákat, nyájakat. Már 50.000 arannyal maradt neki adós a kincstár, amikor a franciák kivonultak. Zaklatta a kincstárt a pénzéért. A főispánpüspök maga elé idézte, kérte, tépje el a katonaságtól kapott adóslevelet, ezért a szép cselekedetért majd nemességet kap. — Nem teszem! hangzott a hentes felelete és rácsapott a zsebére: „Da will i nobiliert werdn! — Megkapta a pénzt, de egy óra múlva a főispán közölte a várossal a devalvációról szóló rendeletet. 1811 február 21-én Rübsack ötvenezer aranya már csak tízezret ért. Azóta bujdosik a vagyon! Hajdú, a másik hentes, akinek a kincstár épp ilyen nagy összeggel tartozott, okosabb volt, eltépte a követelését, a Quittungot, és megkapta a nemességet. A két család között azóta is féltékenység uralkodik. A Rübsack-család már nem sváb többé, megmagyarosította nevét Rábczahelyire. Már 2000 hold földet szerzett Győr közelében és Győrött barokk palotát. Már csak a nemesség hiányzik a család boldogságához. A világháború elején egy millió koronát fizet be a gazdag Rábcahelyi a kormánypárti pártkasszába, ennyi volna a kutyabőr ára. A nemesi címer után a sertésdinasztiának jelenlegi fejét édesanyja nógatja és hajtja. A nagymama: azaz az öreg nemességkereső Rábcahelyi anyja, nemes leány volt. Teöreök Borbálának hívták. Szerelmes volt egy nemesített Hajdú hentesivadékba, de mivel ez nem őt kérte meg, mérgében férjhez ment egy Rübsackhoz.