Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Bánhegyi Jób: Kazinczy Pannonhalmán

egyetlen emlékfát kíméltek meg a pusztulástól, de ezt az egyet annál nagyobb kegyelettel és büszkeséggel mutogatják ma is a vendégeknek a bencés főmonostor lakói. Kazinczy napjai Pannonhalmán a családias meghittség hangulatában, a mult nagy emlékeinek csodálata és a társas öröm derűs órái között teltek el. Fogékony lelke alig tudott betelni a Szent István korából való alsótemplom, a román-gót stílű székesegyház, a barokk ebédlő, az újklasszikus könyvtárpalota műkincseinek élvezetével. A könyvesház kódexeit és ősnyomtatványait lapozgatva, ezt írja egy könyv táblájára: „Emberi nagy nagyság, mi volnál te ész, erény és honszeretet nélkül!" Midőn látogatása negyedik napján az ebédet a közös étteremben, a rendtagok között töltötte el, a bornemisza vendég lelkes szavakkal emelte poharát házigazdáira és lebilincselő modorával, szellemes társalgásával mindnyájukat jókedvre derítette. Négy napot töltött a széphalmi mester Pannonhalmán és április 13-án búcsúzott el Guzmicstól és rendtársaitól. A szenthegyi szép napok emléke felejthetetlen lett előtte. „Valljuk meg, barátom — írja Kiss Jánosnak —, hogy itt lélek lakik... Itt gondolkozó, tanuló, meleg lelkek között vagyok..." „Ahol sokan laknak együtt — mondja pannonhalmi útirajzában — ott ritkán kerülhetni el a viszálykodásokat. Pannonhalma ment e vétektől; s a ház tagjai nyugalomban, barátságban élnek együtt. Guzmics bizonyossá teve, hogy itt semmi kedvetlenségtől nem tarthatok. Mily tiszteletessé teszi előttem ez a szerzet mostani igazgatóját! Mely tiszteletessé az itt élő, tudományt és mind azt, ami jó és szép, híven szerető sereget! Áldom István királyunkat, hogy őket egyesítette."