Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Somogyi Antal: A győri székesegyház Szent László kápolnájának külső fala és a gótika szelleme

szetes biztonsággal találták meg helyüket abban az eleven kapcsolatban, melyet a keresztény hit teremtett meg az ember és a természetfölötti valóság között. Félreértene bennünket, aki az előadottakból arra következtetne, mintha a művészetet a filozófiával vagy theológiával azonosítanánk, holott csak előfeltétele fejtegetésünknek az a meggyőződés, hogy egy kor életértékelése és hite annyira döntően határozza meg a kor emberének egész gondolat- és érzésvilágát, valamint törekvéseinek irányát, hogy annak világos nyomai a szellem életének minden területén, tehát a művészi formában is 'megtalálhatók. Hogy egy kor lelki magatartása imint alakítja a gondolkodást közvetlenül kifejező nyelvet, még aránylag könnyebben kimutatható, mint az az egyelőre rejtélyes, de nem felderíthetetlen kapcsolat, mely a lelki élmény és az érzékelhető művészi forma jellege, stílusa között fennáll, de kétségtelen, hogy az ember természetfölötti életcélját meggyőződéssel valló hit, az Istenhez szálló imádság s a kifejező formát alkotó képzelet egy gyökéren élnek. Érdekes volna ebből a szempontból a katolikus és az ősi protestáns világlátás művészethez való viszonyának tüzetesebb vizsgálata, amely minden bizonnyal arra az eredményre vezetne, hogy míg az egész látható világot a bűn átka alatt meghagyó ősprotestáns felfogás" eleve kizárta, hogy az anyag a keresztény lelkiséget kifejező formák hordozója lehessen, addig a katolikus lélek, -— bár első pillanatra mintha idegenebbül állna a világgal szemben — áthatva attól a hittől, hogy a megváltás kegyelmének áldása kiárad arra a világra is, melyben a megváltott ember él, az anyagot is felhasználja arra, hogy segítő eszköze legyen az üdvösség elérésében. Emellett nem felejti el, hogy az üdvösséget Krisztus kegyelméből ingyen kapja ugyan, de csak a világgal küzdve teheti magáévá. Nem tüköré ez a fal ennek a tudatosan küzdő s a küzdelem árán is magasba törekvő lelkületnek? Igaz, hogy mindaz, amit a falon látunk, alig több, mint kőbe épített és faragott geometriai képlete az elmondottaknak, mely síkok, domború és homorú felületek, vízszintes és merőleges vonalak játékából alakul egységes rendszerré. Ám ebben a rendszerben oly dolgok alkotják az értelmes rendet, mint a test és tér kapcsolata és a kiterjedés hármas iránya — melyben a merőlegesen van a hangsúly —, vagyis az érzéki tapasztalásnak pontosan azok az elemei, melyeknek segítségével eligazodunk és elhelyezkedünk a világban. Aki e kristálytiszta rendben csak a formák játékát s az arányok szépségét nézi és élvezi, elismeréssel hajol meg az ismeretlen építész fölényes tudása előtt, de ennek a kis remekműnek drága titkát csak az érti meg teljesen, aki meglátja benne egy hívő nagy kor vallomását az ember helyéről Isten világában.