Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

VERSEK - Harsányi Lajos: A játék véget ér?

A JÁTÉK VÉGET ÉR ? Szobrász nem alkotott soha Vakítóbb márványtestet, Arcára a pazar tavasz Piros rózsákat festett. Acélból voltak izmai, A hangja érces, édes. Mindenki irigyelte ót. Húszéves volt. Húszéves. — Mi lesz belőle, ó mi lesz? Az ember kérdi várja. (Villog, dörög távolról az ember tragédiája.) Tudós lett. Országok dísze Hivták hires katedrák. Gigászi szelleme nyomán Eltűnt a lepra-seb, rák. Amerre ment, a léptein Arany- s hirrózsa feslett. Egész világ tapsolt neki, Mikorra ötvenes lett. — Mi lesz tovább? Mi lesz tovább? Az ember egyre várja. (Villog, dörög, közelgett az ember tragédiája.) Nyolc évtizeddel vállain A teste összeomlott. Üres cserép lett, sárga lett Az egykor büszke homlok. Tolószékben ül csendesen, Száján a nyála szétfoly, Öreg lett. Csuf. Irtózató, Zöldes szemében - téboly . . . Egy este szája, mint kis gyermeké, sírásra görbül A játék véget ér. A függöny nesztelen legördül. Harsányi Lajos.