Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Somogyi Antal: A győri székesegyház Szent László kápolnájának külső fala és a gótika szelleme

f A kápolnát 1404-ben építtette a székesegyház oldalához Héderváry János püspök. Eredetileg Szentháromság-kápolna volt a neve. Szentélyét a tizennyolcadik században a bejárat új építészeti kerete miatt megcsonkították, három ablakát befalazták. Ami azonban, ha nem is eredeti díszében, de alapformáiban megmaradt belőle, rendkívül érdekes és tanulságos úgy esztétikai, mint építészettörténeti szempontból. Az építészet feladata egy bizonyos méretű tér elhatárolása a világ teréből valamely különleges cél szolgálatára. E feladat s művészi megoldása két alapvető és szervesen egymásbaolvadó elem összehangolását kívánja az építésztől: a tervezett tér három kiterjedésének, hosszúságának, szélességének és magasságának arányos méretezését és a teret elhatároló épülettest alakítását. Az utóbbi, az épülettest alakítása rendszerint ismét két irányban érdemli meg figyelmünket: az egyik a tér és test találkozása az épülettestbe vágott nyílások — kapuk és ablakok — rendjében, mely a fal felosztásának ritmusát határozza meg alapvetően, a másik az épülettest megformálása: Az utóbbit elvont monumentális szobrászatnak is nevezhetnénk, mely a mértanból ismert szabályos idomok játékával visz életet az épülettestbe. Ez a formajáték a falfelületből mint alapból indul ki, azon alapszik, abból emelkedik ki vagy abba mélyed be, síkokkal határolt hasábot, hengert, vagy annak negatív alakját, szabályos ívben bemélyedő vájatot képezve. Az elvont formák játéka sokszor felfokozódik azzal, hogy domborművek és faragványok, sőt szobrok alakjában az épülettest mértani formáit az élőlények szerves formáinak világával összhangban mutatja. Az épülettest ilyetén megformálásában és az így keletkezett formák hatásában lényeges szerep jut az épület anyagának is. Még pedig nemcsak azért, mert az anyagnak önmagában is lehet sajátos szépsége, amit a megmunkálás sokszor különböző mértékben érvényesít, hanem azért is, mert a jó építész az építészeti formák tervezésében mindig alkalmazkodik annak az anyagnak természetéhez, amelyből az épület falai készülnek. Végül meg kell említenünk még az építészet esztétikájából, - hogy az épület értékéhez lényegesen hozzátartozik annak szí-