Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Markó Árpád: Dunántúl szerepe II. Rákóczi Ferenc háborújában

A császári seregek támadását Rabutin kezdte meg Budáról. A haditerv szerint neki a Bakony nyugati szegélyén kellett előrenyomulni, mialatt Stahremberg a Rábáig jön előre. Ebbe a szűk területbe — a Rába és Bakony közé — szorult kurucokat azután Pálffy János támadta volna meg a Muraköz felől. A terv szép volt, de Bottyán éberségén és kiváló seregvezetői készségén meghiúsult. Rabutin Székesfehérváron át Simontornya felé ment, de ezt a Bottyántól már régebben jól megerősített állást és várat nem sikerült elfoglalnia. Egyik hadoszlopa Bottyánt akarta csatára kényszeríteni, de az ügyes kuruc vezér a csata elől kitért. Rabutin biztosító osztagait ezalatt a Balaton mellett, Sümegnél, Pápánál és másutt is állandóan foglalkoztatta, úgyhogy mire Rabutin a Bakony nyugati lejtőjéhez ért, serege már teljesen kimerült. Stahremberget Bezerédj brigadéros tartóztatta fel, Pálffyt pedig Kisfaludy György brigadéros. Mint előrelátó hadvezér, Bottyán arra is gondolt, hogy Rabutin útját másképen is megnehezítse. Utvonalán elpusztította, vagy elrejtette a vidék élelmiszerkészleteit, úgyhogy ez a császári sereg teljesen kiéhezve és a kuruc portyázóktól állandóan zaklatva, rövid idő alatt tönkrement. Ezalatt Stahremberg ugyan elérte a Rába vonalát Sárvárnál, de már kénytelen volt belátni, hogy Rabutin kudarcát nem tudja ellensúlyozni. Közben Bezerédj újból betört Stájerországba, Béri Balogh Ádám pedig a Balatonnál Rabutin egy erős osztagát széjjelverte. Amikor azután Bottyán elérkezettnek látta az időt, hogy erélyesebben támadja meg a kifárasztott Rabutint, — Pápa mellett széjjelverte annak egy erős gyalogos seregcsoportját. Március közepén Rabutin kénytelen volt belátni, hogy eredményt nem érhet el. A nélkülözéstől és sok vereségtől kimerülten fordult vissza Buda felé. De ez a visszavonulás sem ment simán, mert a kiéhezett és megtizedelt sereg állandóan kénytelen volt védekezni Bottyán szakadatlan támadásai ellen. Bottyán ezután a Rába felé fordult, újból körülzárta Sopront. Nagyszabású hadműveleteinek keretén belül igen sok, a magyar vitézségre és a dunántúli lakosságnak, a kuruc katonasággal vállvetve végrehajtott harcaira jellemző példát találunk. Különösen említésreméltó Csobánc sziklavárának védelme. Március elején ebben a kis várban Szász Márton kuruc kapitány 30 hajdúval és 30 oda beszorult felkelővel napokig tudott védekezni Kreutz császári tábornok csapatának ismételt rohamai ellen. Kreutz tábornok egy rohamnál elesett. Amikor a kis hősi csapat a folytonos harcban fogyni kezdett, a várba szorult asszonyok is részt vettek a védelemben, forró vizet, köveket, gerendákat, szálfákat dobáltak az ostromlétrákon felmászó császáriakra, végül pedig malomköveket, s kövekkel megrakott szekereket gurítottak a meredek hegyoldalakon menekülő császáriak után. Az ostromló csapat 50 tiszt és 300 közember veszteséggel volt kénytelen a kis sziklavár ostromát abbahagyva, eltávozni a vár alól.