Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban II.

kellemetlenül érintette volna Győr ősz püspökét, aki a novellában olyan ügyben szerepel, amely nem hozzá méltó. A novella megjelent később, amikor Szitnyai már nem volt győri lakos. (Nyugat, 1927 november 1.) Igen jó elbeszélés „Zay Isti két bálja. („Benn a bárány" című kötet első darabja. Athenaeum. 5—37. lap.) Zay Istvánt eredetileg Zajacznak hívták. Győrbe kerül a pénzügyigazgatósághoz. Mindenki gentrynek nézi. A megyei kisasszonyok szívesen látják. Meghívót kap az exkluzív megyei bálra, ahová még a polgármestert sem hívják, mert csak „bürger". Egy szép patikusné, akit Zay negligált, megtalálja Zay Isti elvesztett névmagyarosítási aktáját. Bosszúból elküldi az iratot a vármegyei bálra, a Hanna kisasszonynak. A megye urai és hölgyei erre kinézik társaságukból a Zajacot. Isti báli ruhában van, elmegy a Katholikus Körbe, ahol szintén táncestély van, bár nem olyan előkelő. Ott van egy másik leány, aki nem bánja, hogy Zay eredetileg Zajacz volt, ott marad, ott mulat, sőt el is jegyzi magát avval az egyszerűbb, de műveltebb „bürger" leánnyal. A novella első mondata már Győrbe visz: „A barokktorony óralapján délfelé álltak a mutatók, amikor könnyű kis cséza gördült le a vashídon, a pályaudvar síntengere fölött, a városház előtti térségre." Igen mulatságos novellát írt Szitnyai egy győrvidéki Rip van Winkleről, aki tanyáján mindig hátramarad a világ folyásától. Nem tudta, hogy forradalom van, bejön Győrbe, becsukják, mert hazafias szólamokat használ. Megtanulja a leckét, mikor megint a városba jön, akkor a kommunisták verik el, és amikor mint vörös ismét Győrbe jön, majd agyonütik a fehérek. Aljegyző korából mulatságos esetet elevenít fel: „A világ ura" című elbeszélése. Az aljegyző úr egész éjjel mulatott a bálon, táncolt szíve választottjával, boldog volt, és reggel 10 órakor ment zajos mulatság után, borgőzös fejjel, a hivatalba, a városházára. Főnöke, a skálákat köhécselő tanácsos úr nagy prédikációval akarta kijózanítani, de ő rája sem hederített, csak azt mondta folyton: „Én vagyok a világ ura!" A tanácsos úr egy írnokot bízott meg az aljegyző úr hazaszállításával. Az utcán, egy kirakatban, Napoleon-kép volt. Az aljegyző úr nevetve intett neki: „Szervusz, Napoleon!" Mert vannak esetek, amikor valaki épp azért nem ura magának, mert ura lett az egész világnak." Szitnyai regényei és novellái márkás értékei a legújabb magyar szépprózának, de sok mindenért győri ember nem olvassa zavartalan élvezettel az ő győri korából merített müveit. Ha majd a szeretet fogja inspirálni, hisszük, hogy ő alkotja meg azt a regényt is, amelyre mindnyájan büszkék leszünk; írjon pl. egy biedermeyeres regényt a reformkorszakról. (folytatjuk.)