Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban II.

tanácsot Éva kibékítésére. György János berúg és ledér felesége el akarja csábítani Imrét. De Imre megcsömörlött saját magától és ez egyszer nem enged a nyolcadik vagy talán kilencedik számú Putifárnénak és megszökik. Azalatt, amíg ő Györgyéknél ivott, zajlott le a première. Nagy siker volt. Horthy Imrét felkapta a hírnév. Kunossy államtitkár is ott volt, aki öt kidobta, — a főispán, a polgármester, a főjegyző, a tanácsosok mind eljöttek, hogy az ő dicsőségében sütkérezzenek. És ott volt a színházban Éva is, mert rábeszélte az anyja, hogy bocsásson meg a fiúnak, mert a látszat csalhat. De Imrét hiába várták tapssal és babérral. Reggel olvassa Imre az újságból, hogy sikere volt, de hogy az író rejtélyes módon eltűnt. Imre örül neki és azt mondja: „Élni akarok!" és akkor gázolja el őt egy autó. Éva fogta le a kórházban a szemét és a haldoklónak az volt az utolsó szava: „Élni akrok!" — Élni fogsz! — mondj Éva. Szitnyai tizenegy évig lakott Győrött, tehát jól ismerte a várost. Egy már idézett cikkében (Egy este Győrött, Pest, 1941 december 22.) azt írja: „Kevéssel ezelőtt (tudniillik regényének megjelenése előtt) szakadtam el Győrből, a három folyó városából, ahol voltam újságíró a püspöki lapnál, nőegyleti titkár és bálrendező, voltam városi fogalmazó, aljegyző, kerületi kormánybiztosi titkár, lakáshivatalnoki elnök és voltam örökké elégedetlenkedő, valójában titkolt szerelmese Győrnek." „A kis város a három folyó mentén feküdt, lapos vidéken. Öreg város volt, de a kor emlékeinek tisztes nyomai nélkül, valami vénlányos igye kezettel szeretett követni minden divatot és fiatalnak látszani. Az ősi városokban van valami matrónaszerű, ősz hajukon főkötő, csipkés selyemruhájuk uszályos, a régi házak, szobrok, hagyományok és szokások közt rejtett életek ... De itt alig volt valami nyoma a múltnak." (I. kötet 15. 1.) „Ez a város egész testével átalakult a megújuló időkhöz, kurta szoknyát viselt bubifrizurát vágatott őszülő hajából, mondain (sic!) volt, de valahogy vénlányosan, mert a test, melyre rúzzsal, púderrel, festékkel, parfümmel új idők szokásait rakta, mégis öreg maradt." (I. 16. lap.) így még a regényben; tizenhárom évvel később nem tudott betelni a város szép régi barokképületeivel amelyekkel ő győri korában keveset törődött. írt azóta egy másik regényt, amely Győrött játszik. Címe: Nincs feltámadás. (Regény. Athenaeum. Évszám nélkül. 286 lap.) A regény, mint mondottuk, Győrött játszik, de nem olyan kulcsregény, mint az előbbi. Szitnyai gondosan ügyelt arra, hogy ne lehessen a személyekre olyan könnyen ráismerni. Mégis ráismer egyik-másik alak eredetijére az, aki járatos Győrött és Győr vármegyében. Ha olvassuk, feleszmélünk néhány botrányra és furcsa esetre és helybeli pletykákra. Győr környékén van egy 3000 holdas birtok, amelynek tulajdonosa Eőrváry Mihály nagypocakú, örökké dínom-dánozó, parazitáktól körülvett, dégénérait földesúr.) A körülette rajzó vármegyei urak és városi tisztviselők közt sok karikatúra van. A cselekmény győri hőse és passzív hordozója: Véén Sándor újságíró, aki a papi lap munkatársaképen került a