Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban II.

Imre élettörténetének megírásánál. Szitnyai önérzetes és érzékeny lelkét győri hivatalnokoskodása alatt részint a maga hibájából is sok megaláztatás érte. Ez az elkeseredés és harag vezette a regény írásában kezét, ezért erősen pamflet ízű a regénynek ez a része. Szatirikus rajza ez különösen a városházi világnak, a vezető embereinek. Ennek a címe: „A három folyó városa." (I. kötet. 7—141. lap.) A regény 1929-ben jelent meg, tehát két évvel Szitnyai Győrből való távozása után. Sok személy torzkép, de sikerült karikatúra, mert legalább a győriek ráismernek mindenegyes alakra. Megvan bennük a kifigurázott modelleknek belső és külső hasonlatossága. A regény elmondja Honthy Imrének, a Felvidékről a három folyó városába vetődött fiatalembernek, életét. Neurasthenias, impresszionista, gyönge akaratú, de jóindulatú fiú. A káptalani és püspöki ügyész irodájában nyert alkalmaztatást. Honthy Imre a Káptalan-Dombon lakott. Egyszer tisztekkel mulatott, még pedig otthonában cigánybandával. A püspök (!) másnap káptalani ülést hívott össze ebben az ügyben. (!) Mivel Honthy Imre nagyböjti pénteken mulatott, felmondtak neki. Elvesztette állását. A polgármester, aki maga is mulatós ember volt, rögtön Imréért üzent, mert tetszett neki a fiatal ember, és azonnal alkalmazta, mint joggyakornokot. Imre rossz hivatalnok volt, későn járt be, nem szeretett dolgozni. Sokat mulatott és mulasztott. Végre eljátszotta a polgármester kegyét is. Tizenegy évig szolgálta már a várost, amikor a polgármester azt tanácsolta neki, menjen más pályára. Imre Pesten próbált elhelyezkedni mint író; sokat küzdött és nélkülözött. Nagyon könnyelmű is volt. Minden szoknya után futkosott. Meg kell mondanunk, hogy a regényben túlteng az erotika. Igen sok benne a már nem is kétértelmű, drasztikus jelenet. Honthy Imre egész török pasa! Győrött udvarolt a háziasszonyának, Leitnernének, és leányának: Verának, aki miatt párbaja is volt. Az első kötet második részétől kezdve kergetik egymást a kalandok. Kalandjainak hősnői a következők (lehet, hogy a statisztikám nem teljes!): 1. Elza, az övegy, aki szeretője Imrének. 2. Vera, aki Pesten szeretője lesz. 3. és 4. két cseléd, még az Elza-jeleneteknél is durvább jelenetekkel. 5. Carmen, egy orfeumi bárhölgy. 6. Stefi asszony. 7. Zsuzsi leány. Ezeken kívül van még egy nagy ideális, platónikus szerelme is. A sok erotikus jelenet közül csakis az egyik, az utolsó Vera-randevu, szükséges a cselekményben, mert ez idézi elő a katasztrófát. Honthy Imre végre célhoz ér. Darabját elfogadják a legelőkelőbb színházban. Szép és tiszta, előkelő és okos leány: Baráthy Éva a menyasszonya. Première és házasságkötés előtt Imre lázba jön menyasszonya szépségétől, és tőle elválván, Verához, szeretőjéhez szalad és megcsalja Évát. Éva meglátja őt Verável, Imre is látta, hogy menyasszonya rajtakapta hűtlenségén. Utánaszalad Évának az utcán, de nem éri el, a leány eltűnik előle. Telefonon akar beszélni vele, de Éva nem felel. Imre erre elrohan egy régi barátjához, aki szeret lerészegedni és akinek kikapós a felesége. Imre ott keres