Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban II.

Egy pozsonyi újságban ugyanettől a szerzőtől egy győri históriát olvastam, amelyben leírja, hogy hogyan választ a cigányság a Cigánylaposon prímást, amely ünnepélyen résztvesz az egész város, és a tanács is a polgármesterrel az élén. Fáklyás menettel tisztelik meg a prímást, estére pedig berúg az egész város. Groteszk és szatirikus karikatúrát rajzolt Paál Ferenc ebben a Rabelaisiádában. Paál Ferenc győri születésű ember, Popper Ferenc volt eredeti neve. Regényének szolgáljon mentségére, hogy még nagykorú sem volt, amikor írta. Gárdonyi sem írt sokkal jobbakat, amikor kezdő újságíró volt, legfeljebb avval a különbséggel, hogy stílusát nem mérgezte meg valamilyen divatos stílusnyavalya. Gárdonyi győri korában írt pikáns novelláit és a Zendülés a pokolban című színdarabjait a Lárifári regényét, mint tudjuk, a híres író később saját privát indexére helyezte. És jól tette. Csakhogy hiába szedte össze és égette el éretlen műveit, nem tudta azokat úgy megsemmisíttetni, hogy ne maradt volna privátbirtokban egynehány példány, és mivel híressé vált az író, ezeket a kitagadott gyermekeit is számon tartja a közönség. Verba volant, scripta manent! Méltán közkedvelt regényírója a legújabb Magyarországnak Szitnyai Zoltán, akinek írói pályája Győrből indult ki. Szitnyai Zoltán 1893-ban született Selmecbányán, ahol édesatyja polgármester volt. A selmeci piarista főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Majd jogot hallgatott Budapesten. Dr. juris. 1916 őszén Győrbe került újságírónak a Dunántúli Hírlaphoz, amely akkoriban napilap volt. Szerkesztője Nagy Gyula, a jelestollú poéta volt, főmunkatársa pedig Harsányi Lajos, a már akkor is híres költő. Később városi joggyakornok volt, majd aljegyző, különféle beosztásokban, végre a lakáshivatal feje lett. 1927-ben hagyta el állását és a várost, Budapestre költözött, végkielégítést kapott. Mint ő maga megírja, az írói hivatásvágy csábította Pestre. „Barátaim döbbenten néztek utánam a szilárd győri partról... szinte hallottam a baráti elszörnyűködés moraját, s ha visszanéztem, kedves arcokat láttam, amelyek aggódva lestek, meddig jutok el a tengeren, mely páncélos hajóóriásokat is elnyelt már haragjában." Szitnyai pedig, mondja, a remény kis dereglyéjéra bízta életét. (Szitnyai Zoltán: Kalmárváros — kultúrváros. Újság. 1940 november 13.) Nehezen indult meg az írói pálya. „Néhányszor át kellett élnem az elpusztulás gondolatát és ebben a gondolatban írtam egy regényt a jelképes címmel, hogy „Élni akarok!" Személyes hangú írás volt, személyes élmények ragadtak meg benne, de senkit sem akartam bántani, legkevésbé a nekem kedves várost, mégis sokakat bántottam, legelsősorban magát Győrt." (Újság, 1940 november 13.) Az „Élni akarok" című regény első kötetének első fele Győrött játszik. Szitnyai győri élményei szolgáltak forrásul Honthy