Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.

TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban II.

gessé, hogy Betti elhagyta Győrt és Pestre mehetett színinövendéknek. A regény nagyon jól írja le a gyermekéveket és a pubertás korát. Betti első szerelme Kálmán volt, nálánál öt évvel idősebb unokafivére. Kálmán esténként a Betti rácsos ablakához ment beszélgetni. A szomszédságban lakó vén boszorkány és bolond leánya meglesték őket. Egyszer a boszorkány összeveszett Eblennével és azt mondta veszekedés közben, hogy seperjen inkább a maga ajtaja előtt, mert Bettihez jár minden este az udvarlója és Betti ott traccsol vele az ablakban, mint egy cseléd. Ebből aztán majdnem katasztrófa lett, mert Betti apja, az öreg zsidó, erkölcsi dolgokban igen szigorú volt és nem ismert tréfát. Egyszer megverte és szajhának mondta Szidi leányát, mert szerelmes levelet kapott a báróné fiától. Szinte csuda, hogy az öreg agyon nem ütötte. Szidi története is érdekes, de itt, mi ránk nézve, nem fontos. A regényben kevés győri szín van, pedig igen terjedelmes és bőbeszédű a lelkifejlődés leírásában, de környezetrajza, tájképek festésére nem tér ki. Mégis erős győri hangulat árad ki a győrszigeti zsidók városnegyedének rajzából. Aki Győrött élt, ott barangol Ebien Bettivel együtt a folyók partján, — aki azonban a regényt csak olvassa, de színhelyén nem járt, nem tudja elképzelni Újváros és Győrsziget fekvését, nem kap Győrről sem határozott képet. Legjobban sikerült alakja a könyvnek az öreg bencés, akire Győrött még igen sokan emlékeznek. Wolf Gyula könyvkereskedő, aki mindennap látta, azt mondta nekem, hogy Apa Benedek tényleg olyan volt, aminőnek Erdős Renée Apáthy Benedeket leírta. Vonzó és szeretetreméltó, valóságos szentéletű ember. Az ő egyéniségén keresztül szeretjük meg az írónőt is, mert nincs szebb dolog, mint az a meleg hála, amellyel nevelőjével, szellemi apjával szemben viselkedik. Apa Benedek nemcsak tanította Ehrenthal Reginát, de felébresztette benne az írói tehetséget, és ő volt az, aki a kis zsidó leányban vonzódást ébresztett Krisztus iránt. Ha Erdős Renée később katholizált, még pedig minden anyagi érdek nélkül, sok akadály ellenére is, énnek a megtérésnek 'első csíráját az a jó bencés pap vetette lelkébe, még pedig nem térítgetéssel, rábeszéléssel, hanem csupáncsak szívbeli jóságával. Exempla trahunt! Milyen szép Betti búcsúja Győrtől (263.). „Isten veletek, folyók, szőke víz, sárga víz és fekete! Isten veletek, vizek, Duna, Rába, Rábca! Isten veled, kis sétatér! Isten veled, magas Püspökvár, és te, Belváros! Isten veled, Szentháromságtér, ahol a Bencések rendháza áll! Soha talán a márványfolyosón végigmenni nem fogok többé! Isten veled, te kis város! Kicsiny utcák, szürke házak! Isten veletek, én megyek! Isten veled Apáthy Benedek, aki nem szeret többé engem, mert nem lát és csak a lelkével törődik. Minden, ami volt és az én egész gyermekségem, Isten veled!" Tudnunk kell, hogy- Apa-Apáthy Benedek megvakult. Hályog volt a szemén. 82 éves volt már, amikor Betti elhagyta Győrt. . , .