Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 13. évfolyam, 1942.
TANULMÁNYOK - Lám Frigyes: Győr a magyar regény- és novellairodalomban II.
nak, két fiára bízza az ősi föld visszaszerzését. Pali fia könnyen vissza is kaphatná a birtokot, csak el kellene vennie Thaler úr leányát, aki apjával együtt kikeresztelkedik, hogy teljesen „magyarrá" váljon. De Pali nem hozományvadász, szerelmét nem bocsátja áruba. Hivatalnok lesz, majd, amikor az első világháború kitör, katona. Dicsőséget arat, az ifjú király bárói rangra emeli. Palira még a szerelem csillaga is mosolyog. Beléje szeret egy gazdag gyáros leánya, és ő is rabja lesz a szép Brémer Katónak. De büszkesége nem engedi, hogy az öreg Brémer pénzét elfogadja az elzálogosított ősi birtok kiváltására. Azonban a háborús konjunktúrák felszöktették az értékét annak a kis szőlőnek, amelyet a Pukyak megtartottak. Eladják és olyan nagy összeget kapnak érte, hogy kifizethetik az évekkel ezelőtt megszabott összeget Thalernek, aki savanyú arccal ugyan, de szavához híven, visszaadja a birtokot. Puky Pali pedig elviszi menyasszonyát a birtokon levő sírhoz, melyben öccse nyugszik, aki hősi halált halt a hazáért. Elragadtatva nézik ketten a Dunántúl szép vidékét. — Ezért halt meg Nándor! — suttogta a leány. — És ezért élek én! — szólt Puky és kitárta karjait, hogy átölelje a földet. A kedves történet bővelkedik győrkörnyéki leírásokban. A regény háttere: Harsányi Lajos. Természetleírásai sokszor olyanok, mintha saját költeményeinek prózai átírásai volnának. Egyik személye pedig éppenséggel Harsányi-vereseket szaval. Harsányi első prózai kötetében „A halálfejü pillében" több győri elbeszélés van. Az egyiknek, melynek az a címe „Álarcos bál" előttem azért nagyon érdekes, mert mindkét motívumát saját személyes élményemből ismerem. 22 ) Harsányi ezt a kettőt szellemesen összekötötte, ami valóságos költői Kolumbusztojás. Élt Győrött egy csúnya, öreg koldusasszony, Lukács Kata, csipásszemű, görbehátú, lompos és piszkos volt, tolakodón tartogatta mosdatlan markát az ember orra alá; terrorizálva jajgatott alamizsnáért. A karmelita-templom körül ólálkodott, belemosakodott a szenteltvízbe, ott vakargatta boglyás kontyát. Amikor meghalt, kiderült, hogy gazdag volt, összezsugoriskodott néhány ezer koronát; arra hagyta egy részét, — még háza is volt Révfaluban! — hogy rendezzenek neki fényes temetést: négy lóval és három pappal. Azért kínlódott egész életében, hogy szép temetése legyen; hadd legyen neki is egyszer jó napja. A másik eset a következő: az Erzsébet-Nőegylet álarcos bálján feltűnt egy igen csínos női maszk. Mindenki táncolni akart vele. A sikkes leányért a férfiak mind tűzbe jöttek. Még Kralicsek brigadéros úr is, aki megátalkodott agglegény volt, megtáncoltatta, sétált vele, élénken beszélgetve. Mindenkit izgatott a rejtélyes idegen. De a demaszkírozás előtt megszökött a bál-) Harsányi Lajos: A halálfejű pille. Elbeszélések. Szent István Társulat. 1915. 156. lap.
